Tíz esetből kilencszer nem történik semmi. De a tizedik alkalommal… akkor megtörténik a csoda. Az erő, az energia, a hit olyan mértékű koncentrációja, hogy megtörténik.
A háttér hasítékaiban fejek tűnnek elő, hősünk egyhelyben ülve taxizik, diszpécser-lány csacsog az éterben, naturalitás nélküli korszerű játéktér. Néhány perc se telt el és máris igézően szól az öthangú vokál: a szereplők nagyszerű éneklése vonzó alaphangot üt meg.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves zenés-táncos osztályának bizonyára jó vizsgaszituációkat szolgáltat a majdnem négyórás adaptáció. Részletek, jelenetek, műhelytanulmányok követik egymást. Egészében érthető és élvezhető előadás nem keletkezett. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
András Ferenc Dögkeselyű című filmje (1983) a szocialista krimi legalábbis ellentmondásos műfajának szinte egyetlen érvényes kísérlete.(KRITIKA)
Franz Kafka A kastély című kisregényét választotta vizsgaprojekt gyanánt Soós Attila, a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező – fizikai színházi koreográfus-rendező szakának negyedéves növendéke.
Borzasztó érdekes, vannak dolgok, amiket Thália egyszerűen nem bír.
A társadalmonkívüliség extrém figurája, a vadőr Lady Chatterley szeretője lesz, megkísérti Agota Kristof A lift kulcsa című novellájának hősnőjét is, Krasznahorkai László Herman-ja azonban sokkal deviánsabb személyiségével rettent el.
„Szeretem ezt a helyet, és egyetértek azzal is, ami itt zajlik. Kiváltságos helyzet.” – A végzős színészhallgatókat bemutató sorozatunk mostani alanya Ódor Kristóf, aki a Miskolci Nemzeti Színházban tölti a gyakorlatát.
A Kortárs folyóirat és a Kortárs Online kulturális portál az Ottlik emléknapok 2013. rendezvénysorozat keretében nyílt pályázatot hirdet Ottlik Géza irodalmi munkásságán alapuló, az író motívumai által inspirált, azokat felhasználó rövidfilmek és filmetűdök készítésére.
Az élet egy szórakoztató, szenvedéssel teli, nagy drámai kabaré. Egy kellemes hullámvasút, ahol énekelünk, táncolunk, és megtanuljuk értékelni azokat a dolgokat, amiket elvesztettünk. (Pál Zsófia kritikája)
