Érdemes vigyázni vele, mert kedvenc férfias sportjával kapcsolatban, több rögbi könyv is őrzi keze munkáját. Mindeközben elvégezte a jogi egyetemet, majd a közgazdaságtan szakot, és bármikor kiküldhető brüsszeli tudósítónak, mert ő tud angolul, sőt még németül és horvátul is. Az új tanévben a televíziós műsorkészítő szakos hallgatókat oktatja majd.

– Sokáig minden szállal kötődtél Pécshez. Mi hozott Budapestre?

– Valóban vannak a kötődéseim például ott él a három gyerekem. Annak idején csak a gimnázium idejére hagytam ott – bencés diák voltam – a szülővárosomat, azután ott jártam egyetemre. Nekem is van lakásom ott is, tehát csak félig számítok dezertőrnek. A karrierem vett egy fordulatot, így kerültem szerencsémre Pestre.

– Hogyan lettél újságíró?

– A diploma után phd ösztöndíjjal egy évet töltöttem Hollandiában, egy évet Angliában, ahol iszlám jogot kutattam. Amikor hazajöttem akkor tanársegéd lettem. Ami jól hangzik, de iszonyatosan kevés a fizetés. Úgyhogy elkezdtem rádiózni. Egy idő után több időt töltöttem a médiában, mint az egyetemen, úgyhogy békében elváltunk, az egyetem és én. Ez egybeesett azzal az idővel amikor Belénessy Csabát nevezték ki a regionális stúdiók vezetőjének, ő hívott és én örömmel jöttem. Ez volt éltem legjobb döntése. Mindösszesen 18 évet töltöttem a közszolgálati tévénél. Elérkezett 2015. szeptember 15., amikor lezártuk a határokat. Volt négy szabad napom, és gondoltam körül nézek a környéken. Ez kapóra jött az MTV-nek, hogy van lent valaki, aki ráadásul beszél horvátul, utánam küldtek egy kamerát. Folyamatosan tudósítottam, novemberben keveredtem haza. Nagyon sokat kellett élőzni, és mikor hazaértem felkínálták a lehetőséget, hogy legyek inkább műsorvezető. Azután egy radikális csavarral átmentem az Echo Tv-hez, most pedig főszerkesztő vagyok a Hír Tv-nél.

– A te életutad elég gazdag. Mit vársz a tanítványaidtól?

– Én azt várom tőlük, hogy legyenek nyugtalanok, meg kíváncsiak, meg legyenek szemtelenek, merjenek provokálni, az a jó, abból tanulnak, és nagyon fontos az, hogy ne tiszteljenek engem.

– És mi a helyzet a riportalanyokkal?

– Maximális tisztelettel kell közelíteni. Más a tanár diák viszony és más a munka élesben.