""Az egyetemen azt hallgattuk, hogy „fogalmazz magadból”, de azt éreztem, nem tudok mit csinálni, mert nem gondolok semmit, csak azt, hogy itt mi folyik éppen. A kollégiumot is otthagytam egy fél év után. Azt hittem, megőrülök, mert azonos időpontokban ugyanazokkal az arcokkal találkoztam. Mikor apukámhoz költöztem, már az is üdítő volt, hogy a villamoson idegeneket láthatok. Így is úgy éltem fél évig még, mint a katonaságban: apukám lakásában volt egy matracom egy bicikli és egy szerszámosláda között, hazaértem, elaludtam, másnap indultam az egyetemre."

A teljes interjú itt olvasható:

http://7ora7.blog.hu/2016/04/05/somhegyi_gyorgy_mostanaban_egyre_jobban_foglalkoztat_a_fozes