Általános iskolás magolás-emlékből, teljesen váratlanul, gyönyörűséges hangzásélménnyé avanzsált Arany János csodálatos eposza. Az igen sokoldalú szereplők nemcsak mozogják, játsszák a történetet, de végig is mondják sorról-sorra. És hogyan!!! A beszédtechnikai hordalék ropogtatás, szóvégi erőltetés, túlzott artikuláció helyett természetesen, közvetlenül, az élő beszéd könnyedségével, nem adva azonban fel az értelmezés, a tagolás pontosságát. /Akár hangjátékban is elmenne.../
Nagy Norbert indít a szállóigévé vált expozícióval, fiús lénye, kedves magabiztossága első szóra megteremti az elbeszélés lassan gördülő, varázsos tempóját. A többiek sem adják lejjebb, Varga Krisztina energikusan, Zsíros Linda muzikálisan deklamál, az anya szerepében Gyöngy Zsuzsa a gondoskodó szeretet szívhangjait is érzékeltetni tudja. Mert a szöveg tiszta interpretálása csak egy eleme a játéknak, az egész csapat folyamatos akcióban van, kíséri, reagálja, kommentálja és ellenpontozza a történést. Horváth Csaba koreográfikus leleménye kifogyhatatlan, minden szituáció, minden figura egyedi gesztusokkal jellemzett, a testreszabott variációk szédületes tempóban bontakoznak ki. Páratlan szintézist alkot a szöveg, a mimika, a pantomim és a színészi játék. Pallag Márton Lajos királyként maga a mindent látó, megtestesült fenség, hűséges Benceként viszont a derék szolga ideálképét hozza, annyira hitelesen, hogy egyetlen "Ejnye!" beszólással is képes emlékezetes maradni. A visszafogott hevesség éppen úgy jellemzi a másik Toldit, Horkay Barnabás-t, mint a fájdalmas arcjáték és a helytállás hősiessége. Ő a legkisebb fiú, aki a dicsőség mámorában is megmarad családját, királyát szerető egyszerű embernek.
Színészként nemrég láttuk remekelni A gondnok -ban, A Paradicsom és a Péri-vel koreográfusi, rendezői kreativitását bizonyította, most a rókalelkű báty megformálásával kápráztat el. Már arcban is a zsigerien kisszerű rosszindulat vonásait hordja, fakó hangja torz lelkületet takar. Gesztusai egyszerre indulatosak és ravaszul palástoltak, facsart pózok, villámló akrobatika, jelképpé dermedő megállások. Breakdance motívumok, kontakt-elemek, a mozgások iszonyatos intenzitása. Hegymegi Máté revelatív alakítása különlegességével, egyedi virtuozitásával, önmagán kívül az egész produkciót fémjelzi.
Bebifláztuk oldalszámra, éreztük erejét, de azt soha nem hittük volna, hogy Arany Toldija egyszer még ennyire érzékletesen rezonál bennünk.
Játszanak, koreografálnak, darabokat írnak és rendeznek: a fizikai színházrendező osztály rövid idő alatt, meglepő új színekkel gazdagította a Színművészeti Egyetem, amúgy is sokarcúan értékes palettáját, igazolva a merész kezdeményezés életképességét.
Ez a Horváth Csaba opusz vizsgadarabnál nagyságrenddel többet mutat, magában hordja egy későbbi színpadi megjelenés ígéretét.
