A Színház- és Filmművészeti Egyetem IV. éves bábszínházi rendező szakos hallgatója, Szilágyi Bálint október 16. és december 6. között a Goethe Intézet jóvoltából a müncheni Residenztheater vendége lehetett, ahol a Das goldene Vlies (Aranygyapjú) című produkció próbafolyamatát kísérte végig. A darab az osztrák költő, Franz Grillparzer, Medea feldolgozása, melyet Anne Lenk állított színpadra. Ott tartózkodása alatt élményeiről rendszeresen beszámolt osztályfőnökeinek, Csató Katának és Csizmadia Tibornak. A következőkben e levelek részleteit olvashatják, melyből kirajzolódik, hogyan zajlik egy németországi színházi próbafolyamat és megismerhetjük egy fiatal, magyar, pályája elején lévő rendező ezzel kapcsolatos érzéseit, véleményét és gondolatait a színházról.
Október 27.
Elkezdődtek a rendelkezések.Az egész előadás kívülről kezd felépülni. Már meg vannak a jelmezek, áll a díszlet, be van világítva. Még semmi sem végleges, de már közel az. Az egész csapat együtt gondolkozik. A próba egy nagy közös beszélgetés. Szól a zene, villognak a fények. A színészek nem passzívak, motiváltak, kreatívak. Egy hét után már mindenki tudja a szöveget. A zeneszerző hátul ül, írja a zenét. Ma már súgtam, öltöztettem az egyik színésznőt és jegyzeteltem is Annénak.
Október 29.
A próbákat úgy kell elképzelni, hogy 3 percig megy egy jelenet, akkor megállunk, és 40 percet beszélünk róla. Kétszer négy órája próbáljuk azt a jelenetet, amikor Medeáék megérkeznek Kreónhoz és menedéket kérnek. Mindenki érzi, hogy a jelenet nem lesz jobb. Rövid, tömör instrukciókra lenne szükség. Ott vannak ezek a 20 soros tirádák. Ezeket muszáj lenne strukturálni. Helyekkel, szünetekkel vagy akciókkal. Most minden a színészekre van bízva.
November 2.
Megbolondulok.Ezt a tempót nem nekem találták ki. 3 és fél órát ültünk az asztalnál, majd 20 perc bágyadt próba következett, majd ismét 40 perc tanakodás.
November 4.
Először néztük a szerelmi háromszög jelenetet. Medea, Kreusa és Jason. Meike (Medea) mondta Annénak, hogy a jelenetet meg kell alapozni. Adjon valami támpontot, hogy mit próbáljanak ki. Nem kapott érdemi választ. A rendező, ha jól csinálja, terheket vesz le a színész válláról. Egy új jelenetnél, ha kijelöl helyeket, akkor nem azon kell gondolkoznia a színésznek, hogy jól áll-e vagy nem takarja-e a díszlet. Minél több terhet vesz le a rendező a válláról, annál több energiája marad a tényleges alakításra. A rendelkezéseknél, meg persze az elemzésnél, kell őket megfogni. Ott még annyira képlékeny számukra a helyzet, hogy szinte bármit elfogadnak kiinduló pontnak. Második, harmadik nekifutásra már nehezebb változtatni, mert el kell engedni már berögzült dolgokat.
November 11.
Túl az első összpróbán.Az első felvonást vettük végig. 2 óra tiszta játékidő, 35 oldal a példányban. Olvasva másfél órára saccoltam, most pedig az derül ki, hogy egy 3 órás opusz várható. Szerintem azért ilyen hosszú, mert minden mondat után gondolkoznak a színészek, hogy most mi következik. Egyelőre még senki sem ismeri ki magát.
November 12.
Őrületes félreértés.Jason sosem volt szerelmes Medeába. Az életét félti, ezért elcsábítja a király lányát, mert rögtön felmérte, hogy nála van a tényleges hatalom. A nagy szerelmi monológ közben Medea egy kardot szegez a férfi mellkasának. Ott van az instrukcióban. Jason azért beszél hozzá, mert nem akar meghalni. Egy óra próba után merült fel Meikében, hogy ennek a jelenetnek csak úgy van értelme, ha ő a kardot ránt. Addig irodalmi estet tartottak. A próbán felmerülő problémák 90 százaléka elkerülhető, ha a rendező képben van.
November 18.
Tegnap az első próba a színpadon.Teljesen lenyűgözött, amit láttam. A díszlet elkészült, örülten látványos. A színészeket is elvarázsolta, szárnyakat kaptak. Két hétig nincs itt a zeneszerző. Most én adom be a zenéket. A színészek DJ Bálintnak hívnak.
November 22.
Normális esetben úgy épül egy jelenet, hogy vagy a rendező vagy aszínész hoz egy javaslatot. Ha jó marad, ha nem jó keresünk egy másikat. Itt mindent a színészeknek kell hoznia, de nem kapnak visszajelzést, hogy mi maradjon és mi nem. Még mindig új dolgokkal kísérleteznek. A megbeszélések abban merülnek ki, hogy a színészek önmagukat analizálják. Elmondják, hogy mit miért csináltak. De hiába van a színészben a legjobb szándék, hogy kifejezzem valamit. Nem biztos, hogy eltalálja a megfelelő helyet vagy pillanatot. A megfelelő eszközről már nem is beszélve. Elméletileg azért nézi egy ember kívülről, hogy ezeket a dolgokat koordinálja. Ez leginkább egy terelőkutya munkájához hasonlít.
November 24.
Ma kipróbáltuk az égő asztalt.A teljes műszak némán állta körbe. Senkinek sem volt szíve eloltani. Olyan áhítattal nézte mindenki, mint az Úrfelmutatást.
November 27.
A lángok olyanok, mintha lebegnének. A díszlet felső részén nem látszik a tartószerkezet, ettől a rajta lévő csillagok olyanok, mintha szintén lebegnének. Az, amit a finálé alatt Kreusa énekel, valami elképesztő. Ez a kép eddig a legszebb, amit színházban láttam.
December 3.
Az első főpróba után Kusej, a színház intendánsa,beszédet tartott az összes színésznek, a teljes stábnak és a műszaknak. Kikérte magának az előadást. Azt mondta, hogy ő nem fog semmin se változtatni, de nem áll a produkció mögé. Csináljunk, amit akarunk. Ezért érdemes volt eljönni Münchenbe. Megtanultam, hogy a színház kegyetlen.
December 4.
Kusej reggelre lehiggadt.Bejött a próbára. Mondta, hogy természetesen a produkció mögött áll és szeretné, ha mindenki teljes erővel csinálná. Próbált pár konkrétumot is mondani, amin szerinte változtatni kéne. Korábban azt nyilatkozta, hogy a színházában történeteket és embereket szeretne látni a színpadon. Szerinte itt a történet nincs elmesélve. De még mindig van 4 nap.
December 7.
Felemás bemutató. A történet összeáll, de az előadás hosszabb a kelleténél. Erős képek. A menekültekre tett utalást nyílt színi tapssal jutalmazza a közönség. Sokan unatkoznak. Ettől függetlenül ajándék volt itt lenni. Egy különleges város különleges színházában. Nagyszerű emberek között.
Az előadás adatlapja itt érhető el:
http://www.residenztheater.de/inszenierung/das-goldene-vlies
