Két éves kényszerkihagyás és digitális karanténba vonulás után, a Kolozsvári Állami Magyar Színház újra megrendezhette az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivált.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház a város kulturális arculatának meghatározó eleme, a legrégebbi állandó magyar társulat, 2008-tól tagja az Európai Színházi Uniónak. Előadásai az aktuális nemzetközi trendekre odafigyelő, progresszív színházi nyelvet képviselnek. A színház repertoárján klasszikus és kortárs, a magyar és a világirodalom drámái egyaránt megtalálhatóak. A nagytermi és a stúdióelőadások mellett felolvasószínházi és közösségteremtő programokat szervez.

Az elmúlt évek globális pandémiájának „vívmányai” között számos olyan intézkedés szerepel, amely mérsékelten vagy brutálisan, alapvető alkotmányos- és emberi jogokat sértett, az „egészségünk megőrzése” érdekében.

Mit tehet a színház ilyen időkben? Szenvedélyesen keresnie kell az igazságot és fel kell tárnia a tényeket, az események mögött rejlő titokzatos okokat és érdekeket, s a maga eszközeivel rá kell világítania a tragikus jelenségeket mozgató bonyolult összefüggésekre. De ami ennél is fontosabb, reményt kell sugallnia a nézők számára, egy kis fénysugarat az alagút végén. Emlékeztetni arra a bátorító krisztusi mondatra, hogy: „Ne féljetek!” Ez a jelen európai kultúrájának egyik legfontosabb imperatívusza.

Erre tett kísérletet a mostani Interferenciák is, amely ebben az évben egybeesett a kolozsvári magyar színjátszás 230. évfordulójával, s amely idén is a bemutatott produkciók sokféleségével, magas művészi színvonalával, nemzetköziségével, a különböző kultúrák testvériségével és az együttlét ünnepével kíván örömet szerezni közönségének.

Az első és másodéves dramaturg és rendező szakos hallgatók egy hetet töltöttek  Kolozsváron, hogy figyelemmel kísérjék a fesztivál előadásait. Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila harmadéves prózai színész osztálya a fesztivál időtartamában négy előadást is bemutatott a Babes-Bolyai Tudományegyetemen.

Fejes Szabolcs, másodéves színházrendező szakos hallgató:”Hét napot töltöttünk Kolozsváron Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyászky Attila osztályával közösen.  Az egyetemi időbeosztás nagyon ritkán teszi lehetővé, hogy más osztályok előadását megnézzük, mivel általában késő estig tartanak az órák, így ritkán jutunk el az esti előadásokra. Ezért is örültünk, hogy a harmadéves prózai színművész osztály párhuzamosan a fesztivállal négy előadást is játszott Kolozsváron, amin természetesen, mint rendező szakos hallgatóknak, ott volt a helyünk.  Öröm volt látni, hogy ezek a vizsgaelőadások a fesztivál jó pár előadását színvonalban abszolút megközelítették, pedig harmadéves osztályról beszélünk. Kifejezetten büszke voltam rájuk.

A fesztiválprogramból hét nap alatt közel tíz előadást láttunk. Az előadások formanyelve meglehetősen különböző volt, így minden este más színházi világba kaptunk betekintést. Kiemelném ifj. Vidnyánszky Attila előadását, az Ifjú barbárokat, melyet több olyan nemzetközileg ismert és elismert rendező munkái közt láthattunk, mint Andrei Serban és Christoph Marthaler.

Komoly hatást gyakorolt rám egy koreai előadás is; Az öreg halász és a tenger c. darab. Az előadás úgynevezett tradicionális Phanszori technikával készült. (Ez valami egészen furcsa egyvelege az operának és a stand up-nak.) A színpadon egyetlen nő állt, aki egészen szokatlan hangváltásokkal énekelt. Játékát mindössze egy dobos egészítette ki. Nem voltak az előadásban monumentális díszletek vagy frappáns rendezői találmányok csak a színész, az ember, és így is meg tudott történni a varázslat.

Mókás élmény volt a kolozsvári hallgatókkal találkozni. Általuk kicsit beleshettünk az ő egyetemi életükbe, munkájukba.” – mondta el kérdésünkre Fejes Szabolcs hallgatónk.

B. Török Fruzsina