Interjú Tassonyi Balázs másodéves zenész-színművész hallgatónkkal a Nyári Akadémián szerzett élményeiről és Egyetemünk szerepvállalásáról a Debreceni Virágkarnevál kapcsán.

A Debreceni Virágkarneválon SZFE-s hallgatók hangját hallhatja az érdeklődő közönség, hiszen a virágos kocsik ismertetőjét a másodéves zenés-színművész hallgatóink narrálták. Milyen apropóból érkezett hozzátok a megkeresés?

Nagyon sok az érintkezési pont. Mindenekelőtt, több, mint egy éve itt váltam egyetemistává Debrecenben és 8 nappal ezelőtt, még itt táboroztunk. De, ami fontosabb, hogy a Nemzeti Színház, amely szoros együttműködésben áll az egyetemmel, „Színház az egész világ” címmel kocsit indított az idei Virágkarneválon. A táborozó hallgatók – beleértve engem is – üzeneteket helyeztek el a Színházi Olimpiát népszerűsítő „bárkán”, ezzel is színesítve az alkotást, reményeink szerint a karneváli felvonulást is. Nagyon sok ízben fonódott össze a tábor szervezése Debrecen városával, így érkezett a felkérés hozzám, valamint Kertész Nórához és Rácz-Almási Vivienhez, hogy legyünk az idei kocsik „hangjai”. Óriási megtiszteltetés számunkra és nagy örömmel mondtunk igent a felkérésre, melyet ezúton is személyesen köszönök Bódor Editnek, akinek munkája és lelkesedése végigkísérte, meghatározta a Nyári Akadémia sikerességét. Abszolút a sajátunknak érezzük a „Nemzeti” kocsiját, hiszen egy általunk is rendkívül izgatottan várt rendezvényre a Színházi Olimpiára hivatott felhívni a figyelmet. Igyekeztünk színesen, izgalmasan narrálni. Annyit elárulhatok, hogy ebben az esetben például a régebbi kor stáblistáját idéztük meg, ahol a színművészek még a saját neveiket mondták be egy-egy adás végén. Sőt, csak hogy dicsekedjek az osztálytársaimmal, Árki Lili Katalin és Szalay Ágnes egy népdalcsokorral járult hozzá a sajtótájékoztató programjához. Bátran mondhatom, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem részéről, ezáltal általunk is ez a köszönet jele egyben Debrecen városa felé a sok segítségért, együttműködésért és támogatásért. Nagyon örülünk, hogy hozzá tudtunk járulni a karneválhoz és természetesen, ha nem is személyesen, de mindenkit nagy szeretettel várunk a mai naptól kezdve a kocsiknál.

Elmondható, immáron hagyományosan, idén is Debrecen városa adott otthont a Színház- és Filmművészeti Egyetem újdonsült hallgatói számára megrendezett Nyári Akadémiának, mely egy színes, kulturális, szakmai és közösségépítő program. Másodéves hallgatóként milyen szereped volt az Akadémián?

Idén a szervezői csapatot erősítettem, annak érdekében, hogy minél gördülékenyebben, hatékonyabban működjön a tábor egyébként rendkívül színes, ezáltal igencsak feszített tempója.

Mely pillanatok voltak számodra a legemlékezetesebbek? Milyen élményekkel gazdagodtál az egy hét alatt?

Nehéz erre teljeskörű választ adni. Nem igazán tudom megfogalmazni, mennyi mindent kaptam ezalatt az egy hét alatt. Természetesen úgy indultam, hogy hozok magammal jó hangulatot és azt a könnyedséget, lazaságot, amire szerintem egy művészeti egyetemre bekerülő friss gólyának szüksége lehet. Az volt a célom, hogy ebből minél többet át is tudjak adni nekik beszélgetések, közös játékok formájában. Amit kiemelnék, az a tábor utolsó estélye, a Víztorony előtt tartott „ZÁRÓPARTY”. Bagány Mártonnal, az Egyetem Brand és Minőségmenedzsment igazgatójával közösen vezettük az este műsorát, majd ezt követően osztálytársaimmal, Árki Lili Katalinnal, Szalay Ágnessel, Kertész Nórával és Rácz-Almási Viviennel egy kis koncertet adtunk a táborozóknak. Nem titkolt célunk, volt, hogy egy közös éneklést és bulit varázsoljunk a Víztoronyhoz. Ezt persze óriási izgalom előzte meg részemről. Hogy fognak minket fogadni? Egyáltalán valaki hajlandó lesz velünk énekelni? Igaz, a tábor során már kialakítottunk baráti kapcsolatokat, mondhatni „beépített embereket”, de színpadra lépés előtt van bennem valami olyan izgalom, ami múlhatatlannak tűnik. És amit végül kaptunk…, hát az leírhatatlan. Az egész tábor ott bulizott, énekelt, táncolt. Hallgatók, oktatók, dolgozók közösen adtak hangot önfeledt tetszésüknek. Ebben az eufórikus állapotban azt éreztem, mindig ezt szeretném csinálni. Azt hiszem ebben a pillanatban billent át az a mutató, ami az adok-kapok mérőjét jelzi az utóbbi javára.

Felsőbbévesként, hogyan látod az új évfolyamot? Mennyire sikerült összekovácsolni őket a tanévkezdés előtt?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nehéz dolgunk volt. Bár sokan meg voltak szeppenve, egyesek már a nyári fáradtsággal érkeztek a táborba, de mégis, olyan nyitottsággal, tisztelettel és kedvességgel álltak ehhez az egészhez, hogy végeredményében komoly barátságokkal, bátorsággal és ambíciókkal fogják elkezdeni a tanévet. Lesznek ismerős arcok számukra, lesznek közös élmények, emlékek, azonos témák a beszélgetésekhez és nem utolsós sorban, reméljük, hogy szeptembertől már otthon fogják magukat érezni az egyetemen. És ez szerintem az egyik legfontosabb. A következő években jóformán itt, velünk, egymással fognak, fogunk lakni. Ez lesz a kulipintyójuk, amire majd alma materként tekintek vissza. Ennek fontos megalapozása a Nyári Akadémia. Véleményem szerint idén sikerrel jártunk. Az egyik üzenetem a Nemzeti Színház virágkocsiján pont ezzel az otthon-érzéssel kapcsolatos. Az általam nagyon szeretett településen, Farkaslakán született Tamási Árontól idéztem a következő sorokat:

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”

Milyen tanáccsal látnád el őket?

„Nem sokáig él, ki fiatal korában okos”, viszont valami mégis csak ragadt rám az elmúlt évben. Legyetek bátrak és merjetek rosszak lenni (a szó legnemesebb értelmében!). Homonnay Zsolt szavaival élve, NINCS rossz megoldás, csak egy… a felkészületlenség.

A Hallgatói Önkormányzat tagjaként, milyen hosszútávú terveid, fontosabb projektötleteid vannak?

Sokrétű elképzelésem van, ami főleg az egyetemi polgárok kulturális életét érinti. Ez jelenti egyrészt a Hallgatói Önkormányzat által szervezett rendezvények rendszeresítését, az ehhez szükséges infrastruktúra megteremtését, ezzel együtt a gördülékeny kommunikáció kialakítását az egyetem vezetésével. Másrészt a vezetőség által szervezett belsős, vagy külsős rendezvényeken való aktív részvételt, támogató jelenlétet. Az elmúlt évben részt vettem az Uránia Nemzeti Filmszínházban, Szokolay Balázs megsegítésére rendezett jótékonysági esten. Az a rendezvény volt számomra a vízválasztó azzal kapcsolatban, hogy eldöntsem, aktívan szeretnék-e részt venni a közösség szervezésében. Véleményem szerint, egy színész hallgatónak az egyik legnagyobb erénye a szenzitivitása és a világra való nyitottsága. Éppen ezért terveimben szerepel minél több olyan rendezvény létrehozása, mely során az érzékenyítés kerül előtérbe, illetve kortársaink, értékes művészeink sorsának, művészetének megismerése.

Hogyan látod az Egyetemet, a képzésedet egy tanév sikeres teljesítése után?

Én remekül érzem magam az Egyetemen. Szeptembertől másodéves hallgató leszek színművész szakon, zenés-színész szakirányon. Szakmai szempontból azokról a tanárokról tudok beszélni, akik minket tanítanak. Röviden: mi nagyon elégedettek vagyunk a képzésünkkel. Hosszabban: nagyon sok óránk van, rendkívüli óraszámban, ezért sokszor nehéz összpontosítani. De meg lehet csinálni. Mindenre képesek vagyunk! – és most sorra az oktatóinkat idézem, akik mindent megtesznek azért, hogy fejlődjünk és többek legyünk. Hála Istennek ez közös cél. Büszkén mondhatom, sikeresen zártam az évet, de van még hova fejlődni. Megéreztem a gyengeségeimet, tudok is róluk, de nem félek tőlük, hanem szembenézek velük. Lehet, hogy még lesz pár fejtörésem, de a legnagyobb munkát én tudom elvégezni. Nekem kell ezeket a falakat lebontanom, amik körül vesznek. Az osztályfőnökünk, Kiss-B. Atilla mindig felhívja a figyelmünket K. Sz. Sztanyiszlavszkij híres naplójának címére: Работа актера над собой – A színész munkája önmagával. Magunkon kell a legtöbbet dolgoznunk. Ebben hiszek, eszerint élem egyetemi napjaimat és a továbbiakban is ezt kívánom követni pályafutásom alatt.

Interjút készítette: Kálazy András
2022.08.19.

Fotók: Schwarczenberger Ludván Gyöngyi