A napjaink Budapestjén játszódó történetben egy fiatal vietnámi lány a felnőtté válás küszöbén áll, ám nincs kibékülve azzal a jövővel, amelyet a családi hagyományok jelöltek ki számára. Magyarországra utazik, hogy kiderítse, mi történt annak idején a nagymamájával, amiről az asszony a mai napig nem hajlandó beszélni. 

Eközben a ’70-es évekbeli történetszálban egy vietnámi diáklány és egy fiatalember, az évfolyam sármőre egymásba ütköznek az Agrártudományi Egyetem folyosóján. Egyre komolyabbá váló, bimbózó kapcsolatukat azonban éberen figyeli a felügyelőtiszt: az ő feladata biztosítani, hogy a Vietnámból érkezett ösztöndíjasok még véletlenül se akarjanak Magyarországon maradni, hanem diplomásként hazatérve dolgozzanak az országukért. A két idősíkon összefonódó szerelmi történetet követve Az almafa virága felidézi a ’70-es évek Budapestjének különleges hangulatát, és elrepít az akkori és a mai Vietnámba is.

Sütő Andrással, harmadéves drámainstruktor szakos hallgatónkkal beszélgettünk.

Végzős drámainstruktor szakos hallgatóként már több filmszerep megtalált, legutóbb a pár napja bemutatott Az almafa virága című filmé. Milyen tapasztalataid vannak immáron SZFE-s diákként? Miben tud téged segíteni az egyetem abban, hogy a már megkezdett karrieredben még jobban kiteljesedj?

2020-ban kezdtem el a drámainstruktor szakot Kiss Csaba / Kuti Ágnes osztályában, pont azért, hogy legyen végre „jogosítványom” egy autóra, amit már régóta vezetek, csak eddig jogsi nélkül tettem ezt. Évek óta éreztem magamban azt a belső feszültséget és kisebbségi érzést, amit az okozott, hogy végzett színészek mellett állok a színpadon, közben nekem nincs semmiféle papírom, s ezzel talán diplomás színészek elől veszem el a helyet. Kerestem a megoldást erre, s a lehető legjobb helyre kerültem, ugyanis az SZFE drámainstruktor képzése pont arra lett kitalálva, amit én kerestem. A kezdés nem volt egyszerű, hiszen pont beleestünk a modellváltásba, ugyanakkor vitathatatlan, hogy a képzés milyen háttértudást ad, főleg az elméleti része.

A viharsarok című film után (2014) talált meg téged az új filmes főszerep, Az almafa virága című filmben. Hogyan kerültél be a castingra?

Igen, valóban viszonylag sok év ment el jelentős filmszerep nélkül, de ezt természetesen nem vehetem a szívemre, hiszen pici az az ország, amiben élünk, és büszke vagyok rá, hogy ilyen sok jó színész kollégám van. A filmvásznon különösen fontos jelentése van mindennek, a testünknek, a hangunknak, a szemünknek, így egy-egy filmszerepre igen nagy a verseny. A Viharsarok nagyon sokat segített nekem, hogy újabb és újabb castingokra juthassak el, s minden feladatot, amit rám bíztak boldogan fogadtam el, hiszen ezekből szerzi az ember a tapasztalatait és a technikai tudását. S ez így van jól, mert mire odajut, hogy rá bíznak egy nagyobb szerepet, addigra jó, ha fel van vértezve tapasztalatokkal és technikai tudással. 2020 nyarán, pont a pandémia előtt zajlottak „Az almafa virága” castingjai, amire meghívásos alapon jutottam be. Elküldte a produkció a jeleneteket, amikkel készülnöm kellett, s hogy milyen érdekes a casting világa, végül nem azt a szerepet kaptam, amire meg lettem hívva. A film két idősíkon játszódik, s eredetileg a jelen idősíkra lettem kiválasztva, amit aztán Koltai-Nagy Balázs nyert el. Nagy meglepetést okozott a castingon nemcsak nekünk, hanem a film készítőinek is, hogy végül egy másik szerep állt nekem jobban. Bevallom, én kifejezetten örültem ennek, ugyanis így egy kosztümös filmben játszhattam. A hetvenes években még nem éltem, ezért nagy élmény volt ezt a szerepet eljátszani.

Ez már nem az első koprodukciós film az életedben…

Igen, szerencsés vagyok, mert a Viharsarok is magyar-német koprodukcióban jött létre, 2020 nyarán a Fekete pók című magyar-svájci koprodukcióban forgattam, s utána rögtön megtalál ez a bizonyos magyar-vietnámi film, ami azért is nagyon különleges, mert eddig még nem történt vietnámi-európai együttműködés.

Milyen emlékeket őzről a forgatási időszakból?

Különösen fontos ez a munka az életemben. Mivel a Covid időszakában forgatott filmről van szó és ez eleve adott egy szigorú menetrendet, amihez senki nem volt ezeddig hozzászokva. A Magyarországon forgatott jelenetekkel szerencsésebbek voltunk, mert a Vietnámban forgatott részek felvételeit a Coviddal kapcsolatos intézkedések még jobban lassították, mint nálunk. Ez a film végére is kihatással volt, így meg kellett változtatni.

Mit lehet elárulni a film történetéről anélkül, hogy spoilereznénk?

Annyit bizonyosan, hogy egy romantikus történetről van szó, egy fiatal vietnámi lány érkezik a jelenbe Budapestre, mert keres valakit. Ezalatt a keresés alatt találkozik egy fiatalemberrel, aki segítőtárssá szegődik mellé, s így elevenedik meg a múlt, ahova elvezetnek a szálak. Az amerikai-vietnámi háború alatt vietnámi diákok jöhettek Magyarországra tanulni, azzal a feltétellel, hogy 1 év alatt meg kell tanulniuk a nyelvet, és az egyetem elvégzése után kötelezőan haza kellett térniük, hogy az itt megszerzett tudással szolgálják a hazájukat. Hosszútávú kapcsolatokat nem alakíthattak ki, egy olyan nyelvet kell megtanulni, amit utána soha nem fog majd használni, fél világot át kellett utazniuk… meglehetősen kegyetlen feltételek ezek. A film, egy ilyen tiltott szerelem történetét meséli el. Ahogy haladunk előre a jelenben, úgy tudunk meg egyre többet a múltból is, majd ezek a szálak a film végén szépen összeérnek.

B. Török Fruzsina