Álom egy időkapszulában a századforduló idején. Klasszikus stílusban, klasszikus filmes eszközökkel, klasszikus tartalmak és egy sikeres SZFE hallgatónk a rendező mester osztályban.

Felvételi filmje jól sikerült, ezért benevezte a Bujtor István Filmfesztiválra. Elhozott egy különdíjat. A 28 éves Somossy Barbara gyerekkori álma, hogy filmrendező legyen. Eddigi élete azonban tele van kacskaringóval.

– Televíziós szerkesztő-műsorvezetőként dolgozom, a Corvinuson Kommunikáció- és médiatudomány szakon diplomáztam, de végeztem riporteri, újságírói továbbképzést Portugáliában, akadémiai műsorkészítői képzést, és amint lehetett azonnal elkezdtem gyakornokoskodni, dolgozni. A televíziózás és a filmes világ volt az álmom már gyerekkoromban, főleg a filmes világ, mindig azt hajtogattam, hogy filmrendező szeretnék lenni.  Azután valahogy a televíziózás világába sodort az élet. Szeretem az élő adással járó adrenalint, és itt tartalmas interjúkat készíteni művészekkel, sportolókkal és értékes emberekkel. Az M5 kulturális csatornánál dolgoztam 4 évig, ami a szívem csücske volt, mert rengeteg művész interjút készíthettem. Utána az M2 Petőfi TV-hez-, majd pedig a Duna Televízióhoz szerződtettek.  A nemzeti főcsatornánál dolgozom, emellett nagyon régóta vágytam már rá, hogy a filmes szálat is elindítsam.  Sok ötlet és érzelem kavarog bennem. Amikor egy stábbal és színművészekkel egy filmet valósíthatunk meg, az igazi katarzis számomra. Nagyon szeretem a televíziózást, de a filmmel valami maradandót alkot az ember. A stábban pedig mindenkinek együtt dobog a szíve, különösen, amikor a filmvásznon láthatjuk viszont, amit együtt alkottunk. Nagy álmom volt Koltai tanár úrral együtt dolgozni. Most mindent ennek szentelek, izgatottan várom, hogy mi minden vár majd rám. Titkon remélem, hogy a Tanár úrral is forgathatunk.

–  Szerinted az élet könnyebb vagy nehezebb, ha a sors mutatós külsővel áldja meg az embert?

– Tudom a sztereotípiákra gondolsz. Ezekkel nem foglalkozom, aki beszélget velem és megismer engem, az remélem és egyben azt gondolom, hogy hamar rájön, a külcsín mögött ott van a belbecs is.

– Neked mi a kedvenc filmed?

– Az egyik legnagyobb kedvencem Az óceánjáró zongorista legendája, a Biciklitolvajok, Vittorio De Sica remekműve, nagyon szeretem az olasz és a francia filmeket, Truffaut, Godard stílusát és alkotásait.

– De ezek nem korszerű filmek, ezek klasszikus filmek. Nem nyitsz a kortárs alkotások felé?

– Dehogynem, nézek és figyelek, de általában mindig a klasszikus filmművészeti gondolkodásra, világra vágyom. Lehet, hogy a századfordulón egy időkapszulába kerültem és ezért vonzódom annyira a régmúlt stílusához, értékeihez. Ha a jó Isten megadja a lehetőséget, sok ötletem lenne, amit szívesen megvalósítanék, például olyan történelmi, magyar személyek, hősök, költők, legendák, akiknek az életét szuper lenne a filmek varázslatos nyelvén bemutatni.

Szerző: Kertész Viktória, Színház- és Filmművészeti Egyetem