Hubay Miklós: Ők tudják, mi a szerelem című darabját szeptember 22-én mutatja be a Nemzeti Színház Udvaros Dorottya és Blaskó Péter főszereplésével, Rátóti Zoltán rendezésében.

„Minden lemondás az életünkben egy-egy öngyilkosság.”

Hubay Miklós korának egyik legműveltebb, legtájékozottabb irodalmára volt, lenyűgöző esszéista. Művész, tudós, tanár. 1987 és 1996 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. Kezdeményezésére ünnepeljük a Magyar Dráma Napját szeptember 21-én.

Ádám Ottó rendező arra kérte a sikeres drámaírót és műfordítót, hogy a népszerű Tolnay Klári számára keressen egy francia egyfelvonásost, Hubay azonban inkább saját darab írásába fogott. Így született meg az Ők tudják, mi a szerelem. Témáját Hubay a valóságból, Hector Berlioz zeneszerző emlékirataiból merítette. Tolnay partnere akkor a harmincegy éves Sinkovits Imre lett. Az előadás olyan sikeres volt, hogy negyven évig játszották, és mindketten „beleöregedtek” szerepeikbe.

A francia romantikus zeneszerző, Hektor Berlioz élete alkonyán keresi fel gyermekkori szerelmét, Estellát és meg akarja szöktetni családja köréből a tisztes nagymamát. Felidézik az ifjúkori szenvedélyt, amit mélyen eltemettek magukban.

Szerelem… Az örökérvényű, megfoghatatlan, megfejthetetlen tünemény, lebegő, áradó, határtalan érzés, amihez bárhonnan is közelítünk, kicsúszik a kezeink közül. Mintha láttuk volna, mintha éreztük volna… Vagy csak a hideg őszi szél miatt húzzuk összébb a kabátot magunkon? Szerelem…  Felismerjük, ha dolgunk van vele?  Vagy könnyelműen, fütyörészve elsétálunk valami bonyolultabbat, valami szebbet, könnyebbet és ígéretesebbet keresve? Évtizedekkel később pedig azt mondjuk: az volt az! Egy biztos, ha valamiért hajlandó az ember ölni és meghalni, az a szerelem… Nincs ennél nagyobb erő, ami hat az emberre.

Polcz Alaine írja naplójában nyolcvanhat évesen: „…Mennyi minden történt az életemben…  Halványan azért van hiányérzetem… egészen halványan úgy érzem, hogy a szerelem mellett elmentem… és most itt állok és elmúlt az élet…”. Vajon fiatalon van esélyünk átérezni ennek a mondatnak a mély igazságát és fájdalmát? Elmúlik,…! Ne hidd, hogy nem!  Elmúlt az élet…! Tehetetlenül nézzük a pergő éveket, évtizedeket, és nem leszünk bölcsebbek.  Nincs idő javítani. Minden hazugság, el- és letagadás, elfordulás, elfojtás üvölti bennünk, hogy élj inkább! Élj és érezz! Aki megérti ezt, annak van esélye. Aki nem, az elveszett.

Mi történik két emberrel, akik öt évtizeden át nem látták egymást? Ha az élet újra összesodorja őket, mit kezdenek egymással? Van erejük szembe nézni az emlékekkel, az érzésekkel és az idővel? Mi a valódi emlék és mi csak az emlékezés játéka?  És ha megteszik, mire lesz elég ez az erőfeszítés? Van megoldás? Nincs! Élet van!

Török Fruzsina

Fotó: Eöri Szabó Zsolt