1865. január 2-án, a mai Astoria közelében, egy bérház három szobájában megnyílt a Színészeti Tanoda, amely az akkor operai előadásokat is tartó Nemzeti Színház utánpótlását volt hivatva biztosítani. Nőknél legalább 15, férfiaknál 18 éves életkor volt szükséges a felvételhez, ezenkívül „jó színpadi alak, csengő, hibátlan, tiszta szókiejtés a drámai, és csengő, tiszta hang, szabatos zenei hallás, kottaismeret az operai szakon; jó magaviselet és erkölcsi bizonyítvány, szülői vagy gyámi beleegyezés”. A jelölteket hat-nyolc hetes próbaidőre vették fel, ez után dőlt el, hogy részt vehetnek-e vagy sem a hároméves képzésben. A nők a férfi növendékektől elkülönítve hallgatták az órákat.

A 150 éves évfordulót egy sor eseménnyel ünnepelte a Színház- és Filmművészeti Egyetem. Például a múlt hétvégén, a Rákóczi út 21-ben részt vehettem a Zsámbéki/Fullajtár (másodéves) színészosztály bemutatkozásán.

Egy zsúfolásig megtelt tanteremben került sor az eseményre. Zsámbéki Gábor mondott rövid bevezetőt. Ezek olyan jelenetek, tudtuk meg, amelyek részben a Molière-stúdiumok, részben más gyakorlatok során keletkeztek – utóbbiak nem függenek össze. Mindegyik a társaság közös alkotása.

Már a kezdésre való várakozás is beszédes volt. A diákok igyekeztek „a falakat kitolni”, hogy minél több érdeklődő beférjen. Mivel a folyosó is játszott, egyszer csak levették a súlyos, párnázott ajtót…

Aztán kezdetét vette a mutatvány. Eleinte olyan jelenetek sorjáztak, talán nem szándékosan, amelyek a diákok briliáns fizikai képességeit villogtatták. Egy hórihorgas alak mindenre rácáfolva befér egy ládába, egy másik, Rómeó adottságú diák egy fallal és egy asztallal játssza el, hogy meghódítja szíve hölgyét… Aztán jönnek a szabad gyakorlatok: mit csinált vajon Rezesova, mielőtt elindult magyarországi ámokfutására? Mi történik egy holokamuzó diákkal az iskolában és otthon? Mi történne, ha egyszer csak bejelentenék, hogy végleg bezárják az egyetemet? A csúcspont (talán csak egy a sok közül) a Versailles-i rögtönzés című Molière-darab parafrázisa, amikor sorra gúnyolják ki a manapság divatos rendezői manírokat.

Talán 70 percig tartott ez a tömény varázslat. Tehetség, nyitott szem, alázat, egymásra figyelés, végtelen energiák. Mi kell több?

Vajon a többi osztály is ilyen? Vagy csak a csibészes nagyember és tanársegéde (maga is régebbi tanítvány) hozza ki belőlük?

Az előbbi mindenesetre nagyon büszke a diákjaira. 

(2015. február 28. 11.00 – 12.20, 36-os tanterem. Felléptek: Ballér Bianka, Fehér András, Kovács Tamás, László Lili, Lestyán Attila, Martinkovics Máté, Messaoudi Emina, Mészöly Anna, Sedró Áron, Szántó Balázs, Vilmányi Benett, Vizi Dávid.)