Máté Gábor könyve a színészi pálya első lépéseiről szól. Szubjektív képsor, önéletrajzi elemekkel átszőve, a mesterség pszichikai, technikai alapjain át egészen összetett morális problémák felvázolásáig vezeti az olvasót. A könyv egy része valós időben született napló, Máté Gábor első színészosztályával kapcsolatos munkaélményeinek rögzítése. Együtt követhetjük vele a napokra, sőt tanórákra lebontott feladatokat, együtt mérlegelhetjük a gyakorlatok célszerűségét, direkt vagy indirekt pedagógiai mechanizmusát, a sikert és a sikertelenséget. A naplóból azoknak is egyértelművé válik a Színház- és Filmművészeti Egyetemen a színészképzés szerkezete, akik sosem láttak például „ódrys" előadást. De még a beavatottaknak is sokkoló lehet az a tempó, amit az osztályformában létező kisközösség napi életritmusa, a felkészülés, a megmutatás, az értékelés munkával, szorongással, ihlettel és ijesztő ürességgel teli perceiből felvesz.

A napló mutatja, mennyire lehet sikeres az e falak között százötven év alatt csiszolódott színészképzési módszer, mely kis létszámú, együtt élő, a mester és a tanítvány (család)pedagógiai (terápiás) viszonyára építve minden hallgatóból, ekként minden oktatóból is a legjobb és legteljesebb formát hozza elő. A könyv másik része memoár, kíméletlen szemlélődés a múltban, melyből kiviláglik egy olyan fiatalember portréja, aki felvételijére készül a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Az írás feszes gondolati ívet húz két párhuzamos élethelyzet közé. A főiskolai mesterségtanár Máté Gábor bemutatkozása előtt megismerkedünk a kisgyerekkel, aki otthon építőkockáival tanul színházat játszani, majd a felvételizni készül sokszor és sokadjára. Mitikus és elérhetetlen messzeségből szólal meg még a könyvben is Várkonyi Zoltán, Ádám Ottó, kicsit szelídebben és megértőbben Horvai István, hiszen Máté Gábor egyszerre idézi meg saját mestereit, s írja le az utat, mellyel ő maga válik végtelen bizonytalanság, felfoghatatlan munka, mérhetetlen alázat után a színművészet mesterévé.

S a könyvből megértjük: a mesterség nem csupán a gyakorlatból megszerzett tudást jelenti, hanem az átadni tudás mesterségét. S az lesz mester, azé lesz a mesterség, aki erre képes. A könyv megírásával Máté Gábor bizonyította: mester lett. Módszere, képzési technikája, feladatai használják és továbbviszik saját mestereinek tudását, ötleteit, és tanítványainak improvizációi éppúgy feladatokká nemesednek évek múlva, a következő osztály, a következő nemzedék kiválasztott növendékeinek képzésekor."

Boldog Születésnapot, SZFE!