A lengyel filmrendező az Alkotóműhelyek Hetén tartott előadást hallgatóinknak.

Miért pont a film az, amiben megtalálta a kifejezőeszközét?

A krakkói Szépművészeti Akadémián tanultam festészetet, de már a képzés utolsó két évében elkezdtem nyitni és vonzódni a film iránt. Ez nem volt váratlan fordulat, hiszen egyészen kisgyerekként volt egy kis filmfelvevő készülékem, amit már akkor is nagyon szerettem. Aztán elsodródtam a festészet felé, de ebben az utolsó két évben végérvényesen kikristályosodott bennem, hogy a film lesz az én igazi világom. Ennek az oka roppant egyszerű. A filmben a kép, a hang, a fény, a zene mind egyszerre van jelen. És ez nagyon nagy hatással volt rám.

Mi az, ami a képzőművészeti tanulmányaiból muníció volt a kezében a filmes világának megteremtésében?

Egy szóval tudok erre válaszolni: a képzelőerő. Ehhez persze azért az is hozzájárult, hogy egészen kiskoromtól fogva imádok olvasni. Mikor az ember olvas egy könyvet, minden a saját fantáziájára van bízva. Mindenki szabadon a saját filmjét „nézheti” olvasás közben. Az okozott nekem igazán nagy örömöt, ha ezeket a belső filmeket végül vászonra tudtam vinni.

Egy rendezőasszisztensnek milyen feladatai vannak, és miért tartozik jogosan a filmes alkotói gárdához?

A rendezőasszisztens pont az a kulcsfigura, aki összeköti a teljes szervezési hátteret a kreatív művészeti háttérrel. Lényegében ő irányít mindent. Hosszú évekig magam is rendezőasszisztens voltam és nagy amerikai produkciókban dolgoztam, kint teljesen egyértelmű, hogy a rendezőasszisztens a kreatív csapat szerves része. Nagy szerencsém volt az életben, mert ezt a tudást Amerikából hazahoztam.

Filmrendezőkét milyen témákkal foglalkozik legszívesebben?

Erre nagyon nehéz válaszolni, mert nekem nem feltétlenül a téma a fontos, hanem az, hogy egy munkával mindig létre tudjunk hozni valami új hozzáadott értéket, amit addig még senki, ami még engem is meglep.

Melyik helyzetet szereti jobban, amikor Önből indul el egy project, vagy ha külső felkérésként éri egy új feladat?

Majdnem hogy mindegy. Csak az a kérdés, hogy a külső megrendelésnél kapok-e annyi szabadságot, amennyit feltétlenül igénylek egy alkotói folyamatban.

Fotó: Schwartzenberger Ludván Gyöngyi

Az interjút készítette: B. Török Fruzsina