„Kitartónak kell lenni, és fáradhatatlanul kell keresni az új arcokat és tehetségeket. Ismerni kell, vagy ha még nem ismered, meg kell értened az adott film rendezőjének ízlését, gondolatvilágát, szándékát, hogy milyen filmet is szeretne pontosan.”

Mi indította el a pályán? Miért pont a filmes közeg volt az, amire felfigyelt?

Nagyon korán, már az érettségi előtt is foglalkoztatott a gondolat, hogy ezen a területen menjek tovább, és az érettségi után már nem is volt kérdés. Be is iratkoztam egy olyan iskolába, ahol gyártásvezetést tanultam. És szerettem is, de egy idő után azt éreztem, hogy kevés. Hiányzott valami. Aztán rájöttem, hogy mi. Szerettem volna a filmkészítés folyamatában aktív alkotóként részt venni, vágytam a kreatív munkára.

És rögtön a casting igazgatói poszt érdekelte?

Nem, természetesen nem, hiszen akkor ilyen még nem is volt. Iskolában sem tanították. Ez szépen lassan alakult csak ki. Hosszadalmas folyamat volt, de ma már elmondhatom, hogy húsz éve ezzel foglalkozom. 1980-as években Lengyelországban a filmgyártás kikerült az állami finanszírozásból, és átvette ennek helyét a magánszektor. És ez fel is gyorsította a folyamatokat. Nem lehetett hosszú hónapokat elvacakolni azzal, hogy a rendező kiválassza a talán nem is a legmegfelelőbb színészeket. Így természetesen a casting feladatok kiváltak a rendezői feladatkörből, és ez már önmagában is komoly lehetőségeket rejtett.

Miből áll egy casting igazgató feladata?

Minél jobban és minél több színészt kell ismerni. Ez persze így egyszerűnek hangzik, de nem az. Lengyelországban megközelítőleg hatezer színész van. Ebből nagyjából a felét személyesen ismerem is. Nemcsupán a szakmai kvalitásokkal kell tisztában lenni, hanem van egy sor olyan helyzet és feladat, amiben csak az intuíciókra lehet hallgatni. Mondok egy példát: ha már a női főszereplőnk megvan, és keressük hozzá a férfi főszereplőt, semmilyen racionális tudás nem fogja nekünk megsúgni, hogy kettőjük között lesz vagy nem lesz kémia. Ugyanakkor az intuíciók meglepően nagy segítségünkre van. Ezt az érzékeny szenzort kell valahogy az évek során kialakítani, és aztán megtanulni hallgatni rá.

Hasznos az, ha egy casting igazgató baráti viszonyban is van a színészekkel?

Nem hiszem. Jóban vagyok a többséggel, sokat tudok róluk, közvetlen és barátságos a kommunikációnk, de túl közel nem engedhetem magamhoz őket, hiszen mindenki akkor jár jól, ha elfogulatlan maradok egy szerep kiosztásánál. De ezt ők tudják, elfogadták, erre való törekvést nemigen tapasztalok.

Milyen képességekkel kell rendelkeznie egy jó csating igazgatónak?

Az intuíciókról már beszéltem. Kitartónak kell lenni, és fáradhatatlanul kell keresni az új arcokat és tehetségeket. Ismerni kell, vagy ha még nem ismered, meg kell értened az adott film rendezőjének ízlését, gondolatvilágát, szándékát, hogy milyen filmet is szeretne pontosan. Ha kész a forgatókönyv, az elő lépés mindig az, hogy az adott kor világát a lehető legalaposabban fel kell térképezni. Mert ehhez kell aztán majd színészt választani.

Melyik munkájára a legbüszkébb, és van-e olyan, amire utólag azt mondja, ha mást színész mellett dönt, jobb lett volna a film?

Az első fele a kérdésnek nem nehéz. Forgattunk nemrég Lengyelországban egy filmet a varsói felkelésről. Csupa-csupa fiatal ellenállóra volt szükségünk. Találtam egy 17 éves lányt, aki akkor állt először kamerák elé. Csodálatos tehetségnek bizonyult. Olyannyira, hogy ezért az alakításáért nem is az év debütáló fődíját kapta, hanem a nagydíjat, az év színésznője díjat. Az egy másik kérdés, hogy véleményem szerint ez hibás döntés volt, mert míg az első díj elindítja őt a pályán, addig a nagydíj lezár valamit, amiből sokkal nehezebb lesz tovább mennie.

A kérdés második fele már nehezebb. Bárhogyan is gondolkodom… de várjon csak… most, hogy belegondoltam. Volt egy lengyel tv-sorozat Késsel címmel, amiben ha nem azt a főszereplő párost választjuk, akiket végül választottunk, azt hiszem sokkal jobb is lehetett volna a sorozat.

Fotó: Schwartzenberger Ludván Gyöngyi

Az interjút készítette: B. Török Fruzsina