Vidnyánszky Attila másodéves színházrendező szakos növendéke Molnár Kristóf Ibsen Hedda Gabler című drámáját választotta vizsgaelőadásának. A vizsga után beszélgettünk hallgatónkkal.

Ibsen: Hedda Gabler

Ibsen szerint „Hedda számára az élet komédia, melynek nem éri meg kivárni a végét”.

Az 1890-ben megjelent és 1981-ben bemutatott Hedda Gabler a norvég drámaíró egyik legsikeresebb és legmodernebb műve. Könyörtelen jellemtanulmány az „új nőről”, akit körülményei megfosztanak a függetlenség, az érzelmi és társadalmi szabadság lehetőségétől, s aki életének kudarcáért környezetén, másokon, az „együgyű boldogokon” áll bosszút.

Épp csak most ment férjhez. Máris unja. Hedda arra vágyik, hogy szabad legyen. Hedda és Tesman most tért vissza a nászútról, de kapcsolatuk máris válságban van. Hedda úgy érzi, kelepcébe került. Elszántan küzd azért, hogy a körülötte élőket ő irányítsa, s a világ úgy alakuljon, ahogyan ő akarja.

Hedda Gabler elsősorban a címszereplő nőalak miatt számított nagy, jelentős műnek és olvasóit, nézőit főként az foglalkoztatta, hogy a gyönyörű, erélyes, büszke Hedda, aki a biztonságos életért, a nyugodt, fényűző életmód kedvéért ment hozzá szinte karikaturisztikusan szolid, szakmájában jelentéktelen, de ügyes leendő professzor férjéhez, vajon milyen női típust, milyen női sorsot jelképez. Vannak, akik Hedda Gablerben az emancipáció-mozgalom mártírját látják, mások az erős, ám végül is összeomló (Hedda a darab végén öngyilkos lesz) nőt fedezik fel benne, ismét mások a női sors árulójának, az otthonteremtésre képtelen, anyaságra nem is vágyakozó hisztérikának tartják. Az értelmezések mindegyike találó, ám éppen azt vétik el, amit Ibsen leginkább hangsúlyozni kívánt darabjával: az archetipikus, nagy, ősi modellekre építkező, anyagát éppen csak a napi eseményekből, a polgári életvitelből származtató drámát. Hedda Gabler sokkal inkább hasonlít-ragaszkodik tábornok apjához, mint nyárspolgári, puha férjéhez. Hősi tettre szeretné serkenteni társasága férfitagjait, rajong a nagy, végletes gesztusokért és öngyilkos is akkor lesz, amikor látja, hogy élete és környezetének élete egyaránt kicsinyességbe fullad és az igazi dráma eljátszására valamennyien képtelenek.

A boldogság utáni vágy, a szeretet és a gyűlölet hullámzása, az emberi önfeláldozások és árulások szövedéke változatlan elevenséggel hat ma is.

Miért pont ezt a drámát választottad vizsgaelőadásodnak?

Hadd kezdjem egy viszonylag közhelyes, de annál nagyobb igazságtartartalommal bíró mondással: „a történelem ismétli önmagát”. A viktoriánus kori ipari forradalom, majd a gyarmati terjeszkedés zavart okozott a nemzetközi rendszerben, s ez lecsöpögött nyilvánvalóan az egyének lelkéig is (ekkor írta Ibsen a drámát). Ez aztán a háború utáni recesszióban is visszaköszön (mi ide helyeztük a darabot), s most is ezt éljük. Szalad a technológia, de közben háborúk és járványok ütik fel a fejüket, s egyfajta hatalmi átrendeződés is látszik. Ezalatt az egyének életét nagyon is érdemes nagyító alá tenni, s Hedda Gabler lelki helyzete rengeteg olyan kérdést feszeget, ami ma is aktuális és izgalmas. A szokásostól eltérő női alakok pedig mindig is izgalmasak voltak az emberek számára, Andromakhé, Antigoné, vagy éppen Wednesday és a sor végtelenségig folytatható.

Hogy érzed magad a vizsga után?

Most még az adrenalinszint szempontjából emelkedett állapotban vagyok. Legszívesebben mennék reggel, köszönnék Botondnak, Mikinek (világosítók), GSzG-nek, Ákosnak (hangosítók) és folytatnám a munkát. De természetesen minden játéknak, meccsnek, eseménynek vége van egyszer és innentől pár nap a fáradtság megjelenése, s az új feladatok kialakítása. Ezért is mondtam a színész hallgatóknak, hogy ez a felállás a Nemzetiben pont most és itt már lehetetlen, hogy megismétlődjön. Ilyen háttéremberekkel, ilyen módon, ilyen darabban. Ne engedjék el a lehetőséget maguk mellett, s mutassák meg mit tudnak.

Heddában egy olyan északi kisváros közössége jelenik meg, ahol az élet satnya, és ingerszegény berögződések alapján működik. Ebből látszólag kiviláglik egy ember, Hedda Gabler, aki egy tábornok apa által meghatározott autoriter rendszerből érkezik. Ibsen esetében is nagy kérdés, hogy abban a korban férfiként hogyan is láthatta ennyire pontosan a női létezés ilyen sok rétegét. Neked miért volt fontos egy női sorssal foglalkozni?

Ha Heddát úgy nézzük csak, mint az emancipáció egyik fő fáklyavivőjét, abba a hibába esünk, amibe Strindberg svéd drámaíró is esett. Ibsen a lázadást képviselte, de Hedda esete nem csak egy női sors kiemelése számára, hanem egy társadalmi probléma felvillantása, amely sok más társadalmi problémába ágyazódik. A mintavesztettség, az anya-apa kapcsolat hatása a gyermekre, az elfojtott kommunikáció, az élethazugságok, s ebből egy probléma csak a női sors.

Hedda a saját idealizmusának a csapdájába esve nem tud szabaddá válni, bár folyamatosan a szabadságról beszél. Ennek pedig nem lehet más vége, minthogy elvész. Számodra mit jelent a szabadság, s mit jelent Hedda szabadságharca?

Az én darabom elején Hedda úgy menekül el a világból, hogy anarchista dalt indít, majd az apja kezeibe, s emlékébe menekül emléktárgyakon keresztül. Hedda akkor szabad, ha az általa megálmodott sakktábla mind a 64 kockáján a neki megfelelő bábuk állnak. De erre nincs lehetőség, ez egy vereségre és visszafordíthatatlan veszteségre utalt helyzet. Elégeti régi szerelme, Ejlert Lövborg tudományos munkáját és így férje előbbre kerülhet. A vége természetesen tragédia, Brack bíró (Vajda Zoltán) érett és pontos munkával fedi fel az ügyet. Számomra a szabadság ebben az „Akinek nem inge, ne vegye magára” mondásban van, azaz nem hergelem bele magam olyan dolgokba, amelyek nem igazak, vagy nem érdekesek számomra.

Itt van ez a nő, aki mindenkit az ujja köré csavar, de közben betölthetetlen lelki éhség emészti, amely egy idő után csak a pusztításban talál utat magának. Mire jutottál, mit szalaszt el Hedda? Mit nem ért meg, vagy mivel nem tud alkut kötni?

Hedda egy olyan nő, aki sok mindenre maga is képtelen, s ezzel párhuzamosan sorban záródnak be az ajtók, melyek lehetőséget adhatnának neki. Tehetetlen, nem tud feleségként funkcionálni, s talán úgy kapunk róla komplex képet, ha belegondolunk, hogy anyjáról semmit nem tudunk, s a házasság után is apja nevét viseli. Hedda egy csillag, de pusztító természetű. Az előadásunkban szigszalagokkal berajzolt terei jelzik világát, melyet nem tud a valóságban megvalósítani. Nem tud vacsorát főzni, nem képes a lakást berendezni, valójában nem tud alkut kötni az élet alapvető funkcióival.

Mi az, amit megértettél Hedda gondolkodásából és tetteiből, s mi az, amihez még idő kell?

Hedda sok olyan dologgal szembesül, amikkel mi is. Elmagányosodás, élethazugság, boldogtalan kapcsolat, pénzvesztés és pénzéhség. Akárcsak mi a karantén alatt, ingerszegény és zárt életet él. Sokszor hivatkozik magára úgy, hogy „az ember”, mely egyértelmű jele annak, hogy menekül maga elől, nem néz szembe, s mivel élmények sem érik, magányos lesz. Ezáltal nő benne a feszültség, bizonytalanság és egyre nehezebb helyzetbe kerül önmagával, másokkal és a világgal. Ismerős? Szerintem sokaknak az.

Mennyire nehéz manapság az ember dolga, ha valóban szembe akar nézni a valósággal, s nem elmenekülni, mint Hedda?

Azt gondolom, hogy az embernek szembe kell néznie azokkal a dolgokkal, amiktől fél. Elfogadni, amin nem változtathat, s megugrani a következő akadályokat. Ha ez sikerül, az agyunk azt az üzenetet fogja küldeni, hogy nem érdemes félni, mert képes vagyok megoldani azt a szituációt, amelytől félek.

Mi vezet végül Hedda vesztéhez?

Elveszti a meccset. Feltesz mindent egy megálmodott világra, ami a szeme előtt törik szilánkokra. Gyors és hibás következtetést von le. Miért maradjon? Kapcsolatai és világa is romokban.

Milyen aktualitásokat érzel Ibsen drámájában?

Ideje beszélnem a többi karakterről is. Hedda tehát sokunk lelki problémáit jeleníti meg. Férje Jörgen munkamániás, természettudományokkal foglalkozik, akadémikus, kutató, régész. Számára a féléves nászút, melyből hazatértek, egyben tanulmányút is. Sokan jelenítik meg kicsit ügyetlen, tesze-tosza emberként. Véleményem szerint ez igaz, de ő egyben intelligens ember, aki büszke arra, hogy szép felesége van, de emellett mély kommunikációra képtelen, hiszen valamelyest Hedda alatt áll. Amikor Hedda kimondja, hogy terhes, pontosan ezért reagál először értetlenül, majd világgá akarja kürtölni. Thia jó példája egy újabb függőségnek, a társfüggőségnek. Ő Heddával ellentétben egy igazi asszony, aki azonban egy fontos döntést hoz. A családját is otthagyja, hogy Jörgen konkurenciájának, Ejlert Lövborgnak segédkezzen. Az ő halála után, Jörgenben látja meg a férfit, hiszen egyedül nem tudja magát értelmezni. Ez egy lassú folyamat. Brack bíró pedig haszonelvű és rendkívül intelligens bíró. Minden karakter sűríthető, s ismerős a mai világunkból. Az apa nélkül felnőtt Jörgen és az anya nélkül felnőtt Hedda egy üzenet a felettük lévő generációnak. Ma sem lett kevesebb a válás…  Ibsen pedig egy radikális választ ad, ő ahogy Brustein mondja, akkor áll veled szóba, s akkor vagy az embere, ha nem lépegetsz, hanem felrúgod a sakktáblát.

Kikkel dolgoztál a vizsgaelőadásban, s milyen volt a próbaidőszak?

A másodikas zenés-színész osztállyal. Nem volt nehéz döntés, hogy összeálljon a csapat, hiszen bár csak másfél éve vagyunk az egyetemen, összeszokott csapatnak vagyunk mondhatóak. Volt közös versestünk, előadásunk a MOM Kulturális Központban 700 ember előtt, jeleneteink… bíztam bennük. Berci és Zoli is pontos munkát végeztek, ahogy Juli és Franciska is mindent megtettek. Úgy érzem, ugyanazok az ambíciók és célok mozgatnak minket, s a lehető legjobb, hogy mind egy irányba húztunk. Érzékeny, s nagyon tehetséges csapat, amit tudok megteszek értük, nagyon közel állnak hozzám. Elmondhatom, hogy egy nap sem hagytuk el a próbatermet izzadság és kemény munka nélkül. Bár nincs „én” egy csapatban, talán Franciskának volt a legnehezebb dolga. Ő mindenképp egy olyan tehetség, akire érdemes lesz figyelni a továbbiakban is.  A darab elején egy körülbelül 8 perces etűddel kellett „felszívnia” magát a „fináléra”.  Az, hogy háromszor megtelt az előadóterem két napon belül, s az, hogy a vizsgaidőpontokban visszatapsolták őket, jelzi, hogy tehetségesek és sokat dolgoztak, s folyamatosan fejlődnek, hiszen ez még csak a második évük. Igazi csapatmunka volt, Vidnyánszky tanár úr mélyreható elemzése, a tárgyak története, Székely Laci bácsi díszletben való segítsége mind-mind részei a darabnak és ennek a tanulási folyamatnak, amelyben mindannyian vagyunk, s amelynek egyik állomása volt Hedda Gabler. Köszönöm nekik, hamarosan találkozunk újra!

B. Török Fruzsina