Ötvenedik előadásásához érkezett az idén végzős színművészosztály vizsgaelőadása, a Hamlet. Zsótér Sándor rendezésében a tizenegy hallgató több szereppel foglalkozik. Gratulálunk az osztálynak az elért sikerhez!
Zsótér Sándor a Hamletről:
Annyi szépség van a szövegben, ami fölött elsiklik az ember. Ha „rendes előadást” néz, az valamire erősen ki van hegyezve. Általában rohangál a szöveg és a színész, erősen kiabál a szöveg és a színész, és erősen rohangál és kiabál a rendező is. Itt a feladat az volt, hogy minél többet ki lehessen bányászni, előfurkálni a szövegből, mint rendes bányász. Ha századszor olvasod, elképesztő új szépségeket találsz. Rettenetesen való bármilyen fiatalnak, képességesnek és kevésbé képességesnek egyaránt. A kétségbeesettség, a bizonytalanság, a provokáció a rohadt felnőtt világgal szemben a fiatalok életérzése. Mindenki azt hiszi, hogy tud valamit, és ezzel jól elvan, de ez nem igaz az életben, és a darabban sem. Élnek valahogy, és hogy ez tulajdonképpen rendben van, és nem lehet másképp. Minden valamire való fiatal ezt megkérdőjelezi és nem azonnal áll be a sorba, – talán.
Azt akartam, hogy tanuljanak meg szöveget olvasni, és főleg megérteni. A „mit” után jöjjön a „hogyan”.
Mindenki valamilyen szerepet játszik a darabban. A főhős is rögtön bejelenti, hogy bolondot fog játszani. A színpad nézőtérré, a nézőtér színpaddá válik. A szünet öltözővé, a megbeszélés színhelyévé. Szép matematikát találok benne.
