Szó és érzelem. Vegyünk egy egyszerű szót. Mondjuk: párna. Vajon hányféle érzelmi háttérrel tudjuk elmondani ezt a szót? Nagy körben állnak a hallgatók, mindenki mindenkit lát és hall. Cipő és zokni nélkül, így könnyebb a talajhoz csatlakozni, az egyensúlyt megtalálni és a levegőoszlopot megtámasztani. Ha beszéd, akkor levegő. Ha levegő, akkor légzés. A gyakorlati előadás […]
Szó és érzelem. Vegyünk egy egyszerű szót. Mondjuk: párna. Vajon hányféle érzelmi háttérrel tudjuk elmondani ezt a szót?
Nagy körben állnak a hallgatók, mindenki mindenkit lát és hall. Cipő és zokni nélkül, így könnyebb a talajhoz csatlakozni, az egyensúlyt megtalálni és a levegőoszlopot megtámasztani. Ha beszéd, akkor levegő. Ha levegő, akkor légzés. A gyakorlati előadás – vagy nevezzük órának – természetesen nem kezdődhet mással, mint a helyes légzés gyakorlásával, hiszen hogyan is fognak ezek a fiatalok pár év múlva nagy színpadokról elérni a huszadik sorba is, ha nem kezdik az alapoktól? Ezek a hallgatók olyanok, mint a befogott versenylovak a rajtnál. Tele energiával, odafigyeléssel, koncentrációval. Akik már futni akarnak, de inkább vágtatni. Egész nyáron azt várták, hogy megkezdhessék abban az iskolában, azt a képzést, ami a szívük vágya volt. És most itt vannak az SZFE nulladik hetén, ahol lehetőségük van az osztályvezető tanárukkal elkezdeni a munkát. Ugrásra készen állnak, és ez jól látszik. De még nem futhatnak, egyelőre muszáj sétálniuk, szép lassan, komótosan, hogy nemsokára valóban szárnyalhassanak.
Csupa gyakorlati feladatot kapnak Funtek Frigyestől, gyorsan, pörgősen, ráadásul ők maguk is változtathatnak a feladatok menetén és irányán. Aki nem elég koncentrált, az lemarad és megszakítja a felépített kört. Ez egyelőre csak mozgás. Hogyan lehet ebből tovább lépni? Természetesen a szavakkal. Szó és mozgás egyszerre. Szó és érzelem. Vegyünk egy egyszerű szót. Mondjuk: párna. Vajon hányféle érzelmi háttérrel tudjuk elmondani ezt a szót? Ezek a fiatalok nagyon sokféleképpen. Közben figyelnek a mozgásra is, a levegőre, egymásra és természetesen magukra. Nincs idő másra, csak arra, hogy folyamatosan hagyni az energiát áramlani. Ebbe nem fér bele semmi agyalás, külső gondolat, mert attól már meg is szakad a kör. Nem tűnik annyira nehéz feladatnak… pedig az. Ezek a fiatalok nagyon akarnak, figyelnek és keményen dolgoznak már most, pedig még el sem kezdődött hivatalosan az év. De nekik már igen.
Az improvizációs feladatoknál világosan látszik, milyen tehetséges csapat is az ővék, tele fantáziával, humorral és a jó értelembe vett naivsággal. Funtek Frigyes minden idegszálával figyel rájuk, hagyja őket kibontakozni, dicsér és segít, ha kell.
A legizgalmasabb feladat az a gyakorlat, amikor egy általuk kitalált rövid történetet kell úgy eljátszaniuk, hogy mindösszesen két szót mondhatnak csak ki. Bármit is akartak a dialógban egymással közölni, csak ezt a két szót használhatják. Egyetlen eszközük, hogy a hallgatóság megértse a szituációt, ha ezt a két szót megtöltik érzelmekkel. Nem könnyű az infúzió vagy a brokkoli szavakat rettegve, szerelmesen, aggódva, sírva, kétkedve vagy akár lesajnálóan kiejteni.
B. Török Fruzsina