Friedrich Schiller talán legismertebb, legtöbbször játszott drámáját Ungár Júlia fordításában Fondor és szerelem címmel november 7-én mutatják be a Színház- és Filmművészeti Egyetem IV. éves színművész hallgatói. A Lujzát alakító Mészöly Annával és a Lady Milfordot megformáló Messaoudi Eminával beszélgettünk a közelgő premier kapcsán.
Milyen emlékeitek vannak az Ármány és szerelemről a gimnáziumi olvasmányaitokból?
M.A.: Az én emlékeimben úgy élt, mint a Rómeó és Júlia egy díszesebb, bonyolultabb változata.
M.E.: Ha az akkori fejemmel gondolkodom, egy romantikus habzás jut eszembe róla.
M.A.: Aztán persze kiderült, hogy nem erről van szó. Itt az egyetemen Földényi László tanár úrral volt egy fél éves kurzusunk, Nők a drámákban és írásokban címmel, ahol többek között Lujza és Lady Milford alakját is vizsgáltuk. Ő azt próbálta megmutatni, hogy mindkét nőben van erő és nem csak bábfigurák a férfiak játszmáiban.
M.E.: Érdekes, én meg pont úgy emlékszem, hogy kicsit szkeptikusan állt a két karakterhez. Arról beszélt, hogy Lujzának nincsenek saját gondolatai, csak olyasmiket mond, amiket könyvekben olvasott, a Lady pedig hazudozik, hogy megszerezze Ferdinándot. Már akkor azon gondolkodtam, vajon ez most mennyire igaz, mennyire nem, de már akkor megfogalmazódott bennem, hogy egyszer nagyon szívesen eljátszanám.
És most, a próbafolyamat vége felé, hogy látjátok, milyenek ezek a nők?
M.A.: Rengeteget számít, hogy ez a fordítás teljesen más, mint amiket korábban olvastunk. Ungár Juli nagyon mai, nagyon nekünk illő szöveget írt. De talán az a legfontosabb, hogy mindkét nő nagyon szerelmes, csak épp máshogy.
M.E.: A Lady inkább birtokolni, megszerezni, tulajdonolni akar. Végeredményben Lujza is, csak neki mindegy, hogy melyik világban.
M.A.: Lujza belátja, hogy ha ebben a világban nem működik, akkor ott van a másik lehetőség, a halál, ahol végül egymáséi lehetnek. Persze ahhoz, hogy Lujzának ezt a gondolkodását megértsük, nagyon fontos tudni, hogy ő mélyen hisz Istenben. Három hónapja nincs más a fejében csak ez a fiú. De közben ott az apja, akit imád és Isten, aki neveltetésénél fogva mélyen a szívében él. Ez egy lehetetlen helyzet a számára. De felismeri azt az egyszerű igazságot, hogy joga van ahhoz, hogy megélje és működtesse ezt a szerelmet.
M.E.: A Ladynek talán a végtelen magányossága a titka. Mindaz, amit az életéről elmond, még akkor is, ha vannak benne olyan fordulatok, amiket csak azért mond, hogy jól hangozzon a történet, alapvetően igaz. Sokat beszéltünk Zsótér Sándorral arról, hogy van az az embertípus, aki azt gondolja – amúgy én is nagyon sokszor így vagyok vele –, hogy a szenvedésért cserébe valami jár. A Lady is ilyen. Úgy érzi, hogy azért a sok mindenért, amit átélt, most jött el a jutalom pillanata, jár neki ez a férfi.
Ez két létező nőtípus szerintetek?
M.E.: Abszolút. De nem a naiv, ártatlan lányka, meg a tollboás dáma. Nem. Hanem 3D-s, hús-vér emberek, nem sztereotípiákra felépülő karakterek. Nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy ki a jó és ki a rossz, mindkét nőnek megvan a maga igazsága. Ezért fantasztikus Zsótér Sándorral dolgozni, mert nem nyúlhatunk egy-egy sémához, hanem a szövegből kiindulva, az azokban megfogalmazott gondolatok és érzések mentén kellett elindulnunk nagyon precízen és végtelenül egyszerűen. A figurák összetettségére kell törekednünk. Azt mondta, hogy álljunk ki és védjük meg a karaktereinket. Ez benne a csodálatos, de egyben a nehézség is.
A két nőnek nálatok mi a viszonya?
M.A.: Kölcsönösen felismerik a másikban a szerelmes nőt. De Lujza nagyon okos és azonnal észreveszi azokat az apró csapdákat, amiket a Lady állítani akar neki.
M.E.: De közben van egy furcsa szimpátia is közöttük, nem?
M.A.: Igen, nekem is végig ez az érzésem. Bántják és támadják egymást a szavakkal, de közben Lujza érti a Ladyt, mert látja, hogy ugyanarra vágyik, amire ő. Ezért az esendőségéért szerethető számára mindennek ellenére is.
M.E.: Szerintem a Ladyt az az egyszerűség, az a természetesség vonzza, ami Lujza sajátja. Sok a buli, sok az ember, sok a gyémánt, minden sok és akkor jön egy tiszta és erős lány, akit mindez nem érdekel, aki mindezek felett áll. Erre vágyna ő is.
Miért szeretik Ferdinándot?
M.E.: Ez a legizgibb szerintem, hogy nem érdekes, vagy legalábbis nincs kimondva. Csak úgy. Nincs szó arról, hol látta először, mi tetszett meg benne, semmi. És szerintem ez nagyon szép. Hogy nincs miért.
M.A.: Arról is beszéltünk, hogy igazából nem is illik össze Lujza és Ferdinánd, csak egymásba szerettek és mérhetetlenül szerelmesek.
M.E.: Egyszerűen megmagyarázhatatlan, kiben mi ragad meg.
Miért lett a címbéli ármányból fondor?
M.A.: Különösebb magyarázatot nem kaptunk erre. Nekem nagyon tetszik.
M.E.: Szerintem is jobb ez a cím.
Melyik a hangsúlyosabb az előadásban a szerelem vagy a fondor?
M.A.: A szerelem.
M.E.: Ki hogyan szeret.
M.A.: Szinte mindenki szerelmes a darabban: Miller, Wurm (aki nálunk Féreg néven jelenik meg), Ferdinánd, a Lady és Lujza. Az előadás talán arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire fontos a szerelem és megmutatja, ki hogy éli meg a szerelmet, és hogy viszonyul hozzá.
Hogy dolgoztok együtt Zsótér Sándorral? Milyen a közös munka?
M.E.: Rengeteget tanulunk. Talán az a legfantasztikusabb, hogy nincsenek korlátok, csak kapaszkodók. Nincsenek külső segítségek, hogy mondjuk, fogom a kis kávéscsészémet, és eltartott kisujjal kavargatom a kávét, vagy ülök egy boában, kezemben egy szipkával és cigarettázom, csak én. Nem lehet belekényelmesedni a karakterjátszásba, hanem konkrét fogalmazásra van szükség. A tanár úr azt tanítja, hogy a színházban a legfontosabb a színész, vagyis ebben az esetben én, és minden belőlem indul ki. És ez meglehetősen nehéz. Rengeteget dolgozunk azon, hogy mit akarok én tőled, te mit akarsz tőlem, hogy lesz mindez a néző számára érthető.
M.A.: Megértetni a dolgokat, a gondolatokat. Mert ha csak elmondod, annak még nem lesz értelme. Másfél héten keresztül betűről betűre átbeszéltük a szöveget. És később a próbákon, mind a mai napig, ha elakadunk, a tanár úr minden mondathoz tud valami nagyon pontos és konkrét segítséget adni. Mindig azt mondja, hogy céllal beszéljünk, figyeljük a másikat, és értsük, amit mondunk.
M.E.: Az is jó, hogy nem játszunk korokat, hanem saját magunkból szedjük elő ezeket a dolgokat. Hiszen szerelemmel, féltékenységgel, árulással már mindannyian találkoztunk. Ebből kell építkeznünk.
