A verseny élményeiről Kotsis Gergely másodéves dokumentumfilm-rendező művész MA szakos hallgatóval beszélgettünk.

A Dunai Regatta komoly hagyománnyal rendelkező rendezvény. Idén először SZFE hajó is indult a versenyen. Milyen volt a felkészülés?
Mikor jött a hír, hogy van erre lehetőség, azonnal tetszett az ötlet, hiszen mindig is szerettem a vízisportokat. Tekintettel arra, hogy húsz emberre volt szükségünk – ami kis egyetem lévén az egyetemünk öt százaléka – nem volt könnyű a csapat összeállítása. Szemben pl. a BME-vel, ahol ugyanez a szám öt ezrelék. De beszélhetnénk a Corvinusról is vagy a többi nagy egyetemről, ahol komoly sportélet van. Ennek ellenére a közösségi szellem felébredt és szépen sorban jöttek a jelentkezők.

Milyen előkészületeket igényelt ez tőletek? Hiszen a csapat nagyobb része még nem evezett.
Így van, csupán egy-két ember mondhatta el magáról, hogy nem új dolog számára az evezés élménye. Több edzésen kellett részt vennünk, és az időjárás mindig rémisztő volt. De az égiek a tenyerükön hordoztak, ugyanis ahányszor odajutottunk, hogy evezni kell, kisütött a nap. Még akkor is, amikor a gyülekezőnél még néztük a szakadó esőt. Az igazi öröm mégis az volt, hogy mindenki aki eljött, az edzések után fürgén pattant ki a hajóból, energiától kicsattanva. Talán pont azért volt nekik ekkora élmény, mert először tapasztalták azt, milyen is nyílt vízen lenni. Most is bebizonyosodott, hogy a sportnak kiváló élettani hatása van. A sárkányhajó pedig különösen alkalmas a csapatépítésre, a közös élményre, még a cégek is előszeretettel szerveznek ilyen programokat a munkatársaknak. Ennek az is oka, hogy bárkik is ülnek be egy sárkányhajóba – akár tapasztaltak, akár nem- , szinte biztos, hogy nem borulnak fel vele, annyira biztos a hajó. Míg ez egy kajakról vagy kenuról nem mondható el. Azonnal megkapjuk a sportélményt, ami aztán egészen magas szintre fejleszthető. Természetesen a különbségek a versenyen ki is jöttek, hiszen a pécsi egyetem hallgatói sok éve művelik ezt a sportot. Ők egész évben készülnek, Világ-és Európa Bajnokságokra is járnak. Igazán reményteljes, hogy a mostani SZFE csapatból többen is felvetették a gondolatot, milyen jó lenne folytatni.

Hogyan tudták a hallgatók a szoros tanrendjükbe beilleszteni az edzéseket?
Ez bizony nehézséget okozott. Pont ezért gondolom hatalmas teljesítménynek, mert pl. a színész hallgatók valóban extrán leterheltek. De le a kalappal a szövetség előtt is, hiszen ezt a versenyt általában májusban tartják, a pandémia miatt az elmúlt két évben el is maradt, s míg egy normális helyzetben 2-3 hónap van a felkészülésre, addig idén ezt összesen két hétbe kellett besűríteni. Ez azt jelentette, hogy minden hajónak, legalább két edzést le kellett vezényelnie, amihez biztosítottak edzőt is. S mindezt nemcsak Budapesten, hanem vidéki városokban is.

Milyen élmény volt a verseny az edzések után?
Amíg csak készültünk egyedül voltunk az öbölben, és szombaton ott találtuk magunkat a mezőnyben. Magával ragadó élmény volt. Igen látványos volt a 14 sárkányhajó, amik felsorakoztak és a megközelítőleg háromszáz résztvevő.

Biztonságban éreztétek magatokat?
Hogyne. Komoly készültség volt. A Vízimentők és Katasztrófavédelem hajója is vigyázott ránk.

Mekkora volt a táv?
Maga a versenytáv nem volt olyan hosszú, a Parlament elől indultunk és ha jól tudom kétezer méter volt, amit meg kellett tennünk.

A kormányosnak kulcsfeladata van, ha jól gondolom.
Természetesen. Nagy szerencsénk volt még abban is, hogy ki volt a kormányosunk. Ugyanis egy világbajnok kormányossal volt szerencsénk dolgozni.

Milyen eredménnyel végeztetek?
Az ötödik helyre futottunk be, amit a körülmények tekintetében igén szép eredmények tartok.

Májusban újra lesz Dunai Regatta. Mi a terv, indultok?
Én egész biztosan szívesen vágnék bele még egyszer, de szerintem a többiek is. Olyannyira, hogy novemberre tervezünk a csapattal egy sárkányhajózást, versenyen kívül, a magunk örömére.

B. Török Fruzsina

Fotó: László-Gulyás Dóra