2015. augusztus 13-án elhunyt Poszler György, Széchenyi-díjas irodalomtörténész, esztéta, az MTA rendes tagja, 1996-tól 1999-ig az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának elnökhelyettese, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa és egykori rektorhelyettese, a Színház- és Filmművészeti Főiskola hajdani tanára - adta hírül a Magyar Tudományos Akadémia.
Poszler György 1931. június 12-én Kolozsvárott született. Életútja az itteni piarista gimnáziumtól az ELTE magyar-történelem szakának elvégzése (1949–1953) után mosonmagyaróvári, majd szombathelyi tanári állásokon át vezetett Budapestre, ahol az 1960-as években a közművelődés területén munkálkodott, majd 1972 óta bölcsészhallgatók és színinövendékek nemzedékeit tanította. Irodalomtörténeti műveit műfajelméleti alapozás, esztétikai érzékenység és a társadalmi vonatkozások iránti figyelem jellemezte, pedagógusi tevékenységét a diákjai hajlamához illő módszer bátorítása.
1997-ben munkásságáért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.
Megrendült egészsége ellenére mindvégig dolgozott; még be tudta fejezni utolsó tanulmányát a kolozsvári Korunk számára (Bizonytalan remények és tétova kételyek: Borús gondolatok az erdélyi magyarság száz évéről).
Személyében az irodalomtörténész szakma és a magyar felsőoktatás fontos alakját gyászoljuk. Temetéséről később intézkednek. – áll az MTA közleményében.
Poszler György 1972-ben került a Színművészeti Főiskolára, ahol irodalomtörténetet oktatott. Egyetemi docensként kezdett, majd 1983-ban kapta meg egyetemi tanári kinevezését, 2001-ben pedig a professor emeritusi címet.
