A 132-es terem teljesen megtelt Bódi Zoltán előadására. Kis túlzással egy gombostűt sem lehetett leejteni. Igazi meglepetés volt, hogy a dramaturg hallgatókon kívül megjelentek rendező, színész, bábrendező és filmes hallgatók is.

Bódi Zoltán harmincegy éve tanít felsőoktatásban, eredeti szakmáját tekintve nyelvész, és az infokommunikáció az eredeti kutatási témája.

Mi a dramaturg feladata? Önállóan alkot szöveget, vagy adaptál.

Bódi Zoltán a száraz elmélet helyett játékos feladatokkal dolgoztatta meg a hallgatóságát. A kurzus másfél órája egy pillanat alatt röpült el. Egyetlen feladata volt a hallgatóknak az első részben, mégpedig az, hogy párban dolgozva öt perc alatt a lehető legtöbb információt tudjanak meg egymásról, majd mindenki a párját mutatta be. Hogy miért érdekes ez az egyszerűnek tűnő feladat? Azért, mert nem mindegy, hogy mit kérdezünk, hogyan kérdezünk, és a másik mennyire ad kiterjedő választ. Mire elég öt perc? Higgyék el, meglepőn sok mindenre. Életsorsok, élethelyzetek, traumák jönnek a felszínre egészen váratlan módon.

A szavak jelentése vajon hogyan áll össze? Miért jelentik a szavak azt, amit jelentenek? Ez az egyik legnehezebb kérdés, amire kérdéses, hogy van-e válasz. Tudatos háttere természetesen van a jelentéstannak, de minden felmerülő kérdésre nem adhat választ. Adhatunk-e egy szónak más jelentést, pl. a színpadon? Hogyne… Sőt! Szabad asszociáció… a szabad művészi kifejezés, fogalmazás alapja.

Bódi Zoltán előadásának része volt a történetmesélés szabályrendszere: körülmények, fókusz, cselekmény, konfliktus, érvek, csattanó. Zoltán szuggesztív előadó, színesen, érthetően oktat, sok humorral, segítőkészen, s mindezt úgy, hogy komoly munkára ösztökéli a hallgatókat.

B. Török Fruzsina