Csőstül jönnek az érdekesebbnél érdekesebb vizsgaelőadások, mi azokról is ujjongva számolunk be, melyeket a nagyközönség nem láthat, hogy annál izgatottabban lesse a jövőben nyílt színre lépő osztályokat.
Kapecz Zsuzsa Diótörő-variánsa, Kaposvár és egy Jordán Tamás rendezés után, most zenével bővítve kerül elénk a Marton László – Hegedűs D. Géza – Forgács Péter vezette III.éves, NEM ZENÉS! csapat előadásában. Milyen is lehetne, ha nem prózai színésznövendékek lennének? Abszolút sokoldalú társaság, énektudásukat már a sanzon-verseny koncertjein csodáltuk. Novák Eszter rendezésében parázs hevületű, elsöprően energikus komédiát prezentálnak, melyben a szöveg, a játék, a mozgás és az ének tökéletes összhangban, egymást erősítve szólal meg.
Egérkirály-párként a pohos Zoltán Áron és Szabó Erika trónol a magasban, az udvartartást Csapó Attila miniszterként vezényli, harcias kedvvel tűnik ki Vécsey Miklós és Janka Barnabás. A női vonal se semmi: Bach Kata és Mészáros Blanka színpadi jelenléte permanens izgalmak forrása. A produkciót viharos lendület, egészséges komikum, vibráló atmoszféra jellemzi, Kemény Gábor pompás zenei betétekkel, kitűnően megszólaltatott dalokkal hatványozza a sikert.
Zsigmond Emőke, mint elvarázsolt menyasszony rejtőzik fehér lepelbe, de semmilyen álca sem rejtheti el sugárzó egyéniségének varázsos erejét. Ifj. Vidnyánszky Attila újabb akrobatikus bravúrokat mutat be a Tóth Andrással vívott párbaj-jelenetben, nincs az a szerep-dió, melyet ne tudna könnyed természetességgel feltörni.
Végére marad a szokásos óhaj-sóhaj: bárcsak láthatnánk ezt a Krakatukot teljes egészében, nagyszínpadon, nagyközönség előtt!
