Buda Anna Flóra 27 című animációs kisfilmje a 76. Cannes-i Filmfesztivál rövidfilmes programjában kapott helyet. Idén ez az egyetlen magyar vonatkozású produkció a fesztivál versenyprogramjában, több mint 4200 alkotás közül választották ki. Flóra 2018-ban végzett a MOME-n, kisfilmjében egy 27 éves, otthon élő, életútját kereső lány történetét mutatja be. Mit éreztél akkor amikor megtudtad, hogy bejutott […]
Buda Anna Flóra 27 című animációs kisfilmje a 76. Cannes-i Filmfesztivál rövidfilmes programjában kapott helyet. Idén ez az egyetlen magyar vonatkozású produkció a fesztivál versenyprogramjában, több mint 4200 alkotás közül választották ki. Flóra 2018-ban végzett a MOME-n, kisfilmjében egy 27 éves, otthon élő, életútját kereső lány történetét mutatja be.
Mit éreztél akkor amikor megtudtad, hogy bejutott az animációs shortod a Cannes-i filmfesztiválra?
Nagyon meglepődtem, mert több fesztiválról is jöttek a visszautasítások és a barátaim, akik beadták a saját produkcióikat már rég kaptak információt, hogy bejutottak Cannesra. Már el is engedtem és elkezdtem új filmet írni. Nem sokkal ezután, amikor az adóbevallásomat csináltam jött a telefon, hogy bejutottam. Pont azzal a barátnőmmel voltam, aki a Semaine de la critique-re jutott be, így együtt tudtunk örülni a sikernek. Nagyon boldog voltam.
Inkább izgulsz vagy izgatott vagy?
Furcsa érzések vannak bennem mert korábban izgultam, de most, hogy itt vagyok valahogy ez elmúlt. Jól érzem magam és most már csak izgatott vagyok.
A kisfilmed főszereplője, Aliz 27 éves és még mindig otthon él. El is hangzik a filmben a mondat, hogy közel harminc százalékkal nőtt a szüleivel élő fiatalok száma. Mi a személyes vonatkozásod a történethez?
Két évvel ezelőtt írtam a filmet, azóta ez a szám szerintem még több. Amikor készült a forgatókönyv éppen olvastam, hogy Kelet-Európában a 25 – 35 éves korosztályból egyre többen kényszerülnek, időről-időre haza költözni a szülőkhöz. Én 27 évesen költöztem el otthonról, természetesen az én felelősségem is benne van ebben a döntésben. Elmehettem volna multihoz dolgozni, de én filmeket akartam csinálni és a művészettel szerettem volna foglalkozni. Sajnos abból nem tudtam volna önállósodni, így jutottam arra a döntésre, hogy maradok a szüleimmel. Érdekes szituáció volt, hogy végül otthonról egyből Franciaországba költöztem, mert ez a lépés egyszerűbbnek és megoldhatóbbnak bizonyult.
Szerinted menekül a generációnk a problémák elől vagy képes megélni őket?
Jó kérdés! Én, személy szerint sokáig elfutottam a problémáim elől. Pontosan azért, mert ha hamarabb önállósodom, akkor hamarabb bele tudok állni ezekbe a problémákba. Korábban láttam volna a valós problémáimat és nem az illúzióim világában élek. Sokan nem néznek szembe a nehézségekkel és élik meg a problémáikat, de nem csak a mi generációnk. Az idősebb korosztály is homokba dugja a fejét. Egy olyan világban élünk, amelyben rengeteg információ veszi el a figyelmünket. Iszonyatosan sok stimuláló eszköz és vizuális anyag van a környezetünkben, amivel el tudjuk foglalni magunkat, hogy ne foglalkozzunk a valós problémákkal. Meg kell tanulnunk újra jelen lenni. Most azt érzem, hogy ITT vagyok és nem azon gondolkozom, hogy hol máshol kéne lennem. Úgy általánosan azt tudom mondani, hogy megérkeztem.
Mik a terveid az idei évre?
Cannes után a 27 kisfilmem magyar bemutatója a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál lesz, majd Kecskeméten veszek részt az Animációs fesztiválon, valamint megyek az Annecy Animációs Filmfesztiválra. A következő projektekről még nem tudok sokat mesélni, de van egy rövidfilm tervem. A 27 előtt írtam egy forgatókönyvet, amit most “anyanövényként” kezelek és abból ültetek el újabb ötlet csírákat, főként ezekkel a történetekkel foglalkozom most.
A 27 egy magyar-francia kooprodukció, elképzelhető, hogy a következő kisfilmed francia nyelven kerül a vászonra?
Sajnos magyar finanszírozást erre a filmre nem kaptunk, gyakorlatilag francia támogatásból valósult meg a projekt. Éppen ezért, úgy tervezem a jövőben, hogy a francia támogatói oldal mindenképpen megmarad. De ha dialógus lesz a filmben azt mindenképp magyarnak szeretném megtartani. A magyar az anyanyelvem, ezt érzem a legtermészetesebbnek. Hiába van meg a nyelvtudásom ahhoz, hogy tudjak angol forgatókönyvet írni, sosem lenne annyira őszinte, mint a magyarul íródott történeteim. Természetesen szeretnék univerzális lenni, de a következő kisfilmem témája inkább otthon aktuálisabb.
A 27 című animációs rövidfilm nyert el az Arany Pálma díjat a 76. Cannes-i Filmfesztivál rövidfilmes programjában.
Sok szeretettel gratulálunk Flórának a díjhoz!
Hegedüs Kata