A mai világban nélkülözhetetlen folyamat tudásunk és tapasztalataink megosztása másokkal, mind hazai, mind nemzetközi szinten. Fiatal filmesként, fontosnak tartottam, hogy egy olyan országba menjek tanulni, ahol nemcsak erős szociális háló van, hanem ahol az oktatás és a technológia világszintű befolyással bír. Célom az volt, hogy új ismeretségekre tegyek szert, hogy megoszthassam eddigi tudásomat, az ottaniakat elsajátíthassam, hogy egy új szemlélettel konfrontálódjak. A filmes szakma, évek óta egy transzkúltúrális iparág lett, ahol egy-egy alkotás már nem egyetlen nemzethez fűződik, hiszen a producerektől kezdve, az alkotókon át, a forgatási helyszíneken keresztül és az adott ország kisegítő személyzetén át mind- mind más horizontról, más kulturális környezetből és referenciával érkeznek. Ebben a folyamatban nélkülözhetetlen a jó alkalmazkodó képesség, az empátia és  a nyitottság, melyeket csakis úgy sajátíthatunk el, ha minél hamarabb hozzá szokunk ehhez a környezethez. Amikor választanom kellet az Európai Egyetemek között, több feltételt szabtam meg a választáshoz : először is operatőrként egy olyan intézményt szerettem volna, melyben ennek a szakágnak erős hangsúlyt adnak és ahol biztosítják a technikai feltételeket, továbbá, ahol maga a gyártási folyamat is létezik, és nem csak elméletben. Ezen kívül pedig, egy jó hírnévvel bíró iskolát szerettem volna. Így sikerült a Baden Wurtembergi Filmakadémiát választanom, ahol a statisztikák és a számok magukért beszéltek. Az egyetem 4 éves képzést biztosít, rendező, operatőr, vágó, dramaturg-forgatókönyvíró, hangmester és animáció szakokon. Az egyetem a város szívében, Ludwigsburgban, egy hatalmas campus részét képezi, a színműmészetivel egy helyen. Régi katonai laktanyákat rehabilitáltak és építettek át, egy nagyon modern és praktikus több épületből álló intézménnyé. Az iskolának van 2 hatalmas stúdiója, a legmodernebb technológiákkal felszerelve, vágótermekkel, kameralámpa raktárral, ahol a mai csúcsminőségű eszközöket biztosítják a hallgatóknak, valamint egy hatalmas moziteremmel, ahol esténként ingyenes vetítést is biztosítanak. Továbbá a campuson 2 étterem is van, melyekben 3 euróért több tíz napi menüből választhatnak a hallgatók. Az iskola 24 órából 24-et van nyitva, személyre szabott belépőkártya használatával bármely időpontban igénybe vehető.

Ludwigsburg egy nagyon kellemes város, ahol sok más egyetem is van, sok a fiatal, így az esti kikapcsolódásra, sportolásra is van lehetőség. Ami sajnos problematikus, az a szállás,  ugyanis kevés a diákszálló, és ezek telítve vannak. Prioritást élveznek azok, akik hosszú távon tartózkodnak ott, ezért a lakás illetve  szoba bérlés is nehéz. Több hónappal az érkezés előtt tanácsos elkezdeni a  szervezést, a legjobb, ha személyesen kiutazunk, ugyanis Németországban nem adnak ki lakást látatlanba. Személyesen kell mindent intézni. Sajnos az egyetem nem biztosít szállást, és nehezen tudnak ebben segíteni, annak ellenére, hogy nagyon kedvesek és segítőkészek.

Az oktatási rendszer hasonló a mostanra átalakult Színház- és Filmművészeti Egyetem rendszeréhez, ahol a diákok a szakuktól függetlenül egy általános képzésben vesznek részt, hogy jobban átlássák egymás munkakörét. Az oktatási rendszere „learn-by-doing” elvére alapszik, ahol főként a gyakorlati tudásra helyezik a hangsúlyt. Minden projekt szinten működik, minden félévben le kell tenniük a diákoknak valamit az asztalra. Erre építették ki a „Pitch” fórumokat, ahol minden diáknak kötelessége megjelenni egy projekttel, azt felvázolni az iskola előtt, beszélnie arról, hogy mit szeretne, beszélhet a hiányairól, arról, hogy mire van szüksége, ezzel erősítve egymás között a kommunikációt és a csapatmunkát. A diákok ezáltal jobban megismerik egymást, támaszkodhatnak egymásra és motiválja őket a tény, hogy teljesíteniük kell. Vannak szemeszter közti „Pitch-fórumok” is, ahol arról számolnak be, hogy hol tart a projektjük. A tanárok inkább mentorok, segítőként vannak jelen, nem egy száraz, megfoghatatlan elméleti tudást adnak át. Természetesen nagy szakmai tudással rendelkeznek, de inkább támaszként lehet rájuk számítani. Legtöbbjük a Német filmipar aktív résztvevői. Az órákat másfél-két hetes workshop formában, tömbösítve tartják, hiszen a legtöbb tanár és előadó két munka között ér csak rá. Nagyon fontosnak tartja az iskola, hogy folyamatos kapcsolatban legyen a szakmával, hiszen nem akar nagyon különbséget tenni az oktatási intézmény által biztosított feltételek, a munka morál, és a valós élet között. A legjobban akarja felkészíteni diákjait a német-nemzetközi filmipar igényeire, sőt, olyan alkotókat akar képezni, akik az utóbbit formálják és erősítik. Lehetőségem volt olyan workshopokon résztvenni, olyan technológiákkal találkozni és kipróbálni,  melyeket leginkább csak interneten és prospektus formájában láttam idáig. Lehetőségem volt nekem is egy projektet indítanom, de inkább alárendeltem magam és csatlakoztam egy csapathoz, mivel nem az volt a célom, hogy megvalósítsak egy saját elképzelést, ez túl ”könnyű” hozzáállás lett volna. Abból a gondolatból indultam ki, hogy szeretnék megfelelni egy elvárásnak. Kíváncsi voltam, hogy milyen nehézségekbe fogok ütközni a projekt kiépítése során. Úgy gondoltam, hogy leginkább ebből fogok tudni profitálni. Egy saját projekt sokkal egyoldalúbbnak tűnt számomra, ahol leginkább  hozzám alkalmazkodott volna mindenki és a saját akaratom került volna előtérbe. Ez nem érdekelt. Az viszont, hogy a nyelv, a kultúra, a gondolkodásmód különbségei hogyan jelentkeznek, egy ilyen kiélezett dramaturgiai és technikai világban, az már sokkal inkább érdekelt. Bele is futottunk sok apró hibába, ami a kommunikációval és a szervezéssel kiküszöbölhető. Az leforgatott filmet még vágják, örülök, hogy pozitív visszajelzést kaptam, mind az alkotó társaktól, mind a tanároktól a munkámmal kapcsolatban.

A Filmakademie-n 250-300 kis-nagyjátékfilm és animációs film készül évente, mely nagyon komplex szervezést igényel . A díszlettervező részlegen folyamatosan építik és bontják a filmes díszleteket , az egyetem eszköztára teljesen informatizált, mindenki tudja előre, hogy ki, mikor  és meddig fog egy „csavart” használni. Az iskola adminisztrációs személyzete és technikusai mind nagyon segítőkészek és kedvesek. Nagyon pozitív benyomást keltett bennem az iskola, és nagyon hasznosnak tartottam ezt az időszakot. Sok emberrel ismerkedtem meg, akikkel a továbbiakban is szeretnék majd együtt dolgozni. Köszönöm a lehetőséget.