A Színház- és Filmművészeti Egyetem fájó szívvel búcsúzik Pécsi Ildikótól, aki december 5-én, 80 éves korában elhunyt.

A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1962-ben végezte el, ahova első nekifutásra felvették. Osztálytársai voltak többek között Végvári Tamás, Győry Franciska és Falvay Klára is, osztályvezető tanára Szinetár Miklós volt. Már harmadéves korában főszerepeket játszott, végzős volt, amikor megkapta Noémi szerepét az Aranyemberben, az első magyar szélesvásznú filmben.

Tagja volt a Pécsi Nemzeti Színháznak, a Vígszínháznak, a Mikroszkóp Színpadnak, a Kecskeméti Katona József Színháznak, a Radnóti Színháznak, a Népszínháznak és a József Attila Színháznak. Sok magyar filmben játszott, a Hattyúdalban, a Tenkes kapitányában, az Indul a bakterházban, a Te rongyos életben, mind felejthetetlen alakításokat nyújtott.

Pályája kezdetén naiva szerepeket kapott, később remek humorának köszönhetően elsőrangú karakterszínész lett.

„Az élet elhalmozott mindenféle nagyszerű szereppel. Voltam fiatal és öreg, sovány és kövér, lehettem vidám és eljátszhattam a „hattyú halálát”. Nekem adták Csámpás Rozi szerepét a bakterházban, Capuletnét a Rómeo és Júliában, Biancat az Othelloban. Voltam Lady Anna a III. Richárdban, a Cyranoban Roxan. A Rozsdatemetőben Csele Juli, és ha kellett ugrándoztam Antal Imrével a Néma leventében” – mondta színpadi szerepeiről egy interjúban.

Rendezőként is jelentős sikereket ért el.

Művészi munkáját több díjjal jutalmazták, Jászai Mari-díjas, Érdemes- és Kiváló művész, Kossuth-díjas, az Hallhatatlanok Társulatának örökös tagja. Idén megkapta a Magyar Filmakadémia Életműdíját.

“Egészen különleges szín a magyar filmművészetben, maga az élet Pécsi Ildikó. Nagyszerű művésznő, aki remek filmekben vitt végig egy vonalat iróniával, öniróniával, tehetséggel. Gorkij-darabban és musicalben egyaránt varázslatos volt. A film arról is szól, hogy az élet gyönyörű, ezt sugározták az alakításai” – mondta róla laudációjában Szinetár Miklós.

2004-ben egy interjúban beszélt a halálról: „Nem félek a haláltól, jön, amikor jönnie kell. Születünk, élünk, meghalunk, majd újra születünk”

Isten vele, Ildikó!