2013. július 15-28. között màsodik alkalommal került megrendezésre az olaszországi Sienában a Playing Identities kéthetes nyári egyetem a Sienai Tudományegyetem, a Színház- és Filmművészeti Egyetem, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem, a londoni Central School of Speech and Drama, valamint a PWST Wroclaw szervezésében.
Az SZFE részérôl Pájer Alma, Horváth Alexandra, Barna Zsombor, Kovàcs Domokos, Csiby Gergely hallgatók vettek részt a programban. Az SZFE két delegált oktatója Dömötör András és Widder Kristóf volt, ők 3-3 napos workshopot tartottak a résztvevő diákoknak.
A program az EACEA Lifelong Learning Program tàmogatàsàval valòsult meg. A magyarorszàgi oktatòk kiutazàsàban a Ròmai Magyar Akadémia támogatta az SZFE munkàjàt. Köszönjük.
Pájer Alma beszámolója:
Toszkán vidéke Itáliának regényes álmokban, romantikus filmekben jelenik meg, ám ezzel ellentétben most mi jelentünk meg a fent nevezett régióban, pontosítva, a még fentebb nevezett városkában.
Kényelmes, gyors utunk volt. A reptéri kalamajka, és a szobakulcs kalandos megkeresése csak az izgalmassági faktort növelte utazásunk elején. Nagyon gyorsan fel kellett elevenítenem a már-már padló alá söpört olasz tudásomat, ugyanis kedves osztálytársaim előszeretettel támaszkodtak rám kisebb-nagyobb dolgok megkérdezésében, elintézésében. Én persze előszeretettel estem pánikba meghallva a toszkán dialektust, szerencsére az angollal korántsem voltam ilyen nagy bajban, sőt.
A szállásunk a Sienai egyetem egyik kollégiumában volt, a város 3 különböző pontján. A miénk (Horváth Alexandra és Pájer Alma) konkrétan 2 percre volt a híres neves Piazza del Campotól, ami a város központjának számított. Mindig itt találkoztunk, ide beszéltünk meg beszélgetéseket stb.
Az iskola épülete 10 perc sétára volt tőlünk, odafele minden reggel meglephettük magunkat egy jóféle capuccinoval és croissant-al. Michele, aki első nap idegenvezetőnk volt, megmutatta nekünk Siena kisebb nagyobb látványosságait, mesélt a város történelméről, és sosem felejtette el közölni velünk az update információkat az aznap esti bulikról, utcabálokról, és búcsúeste ő is eljött velünk átmulatni az utolsó éjszakát.
5 nációból érkeztek diákok, Kolozsvárról (Románia), Wroclawból (Lengyelország), Londonból (UK), voltunk mi, és a Sienai egyetemről 6 diák (ugyanis Romániából csak négyen érkeztek). Érdekes, hogy csak azok a diákok nem voltak színészhallgatók, akik az olasz egyetemről érkeztek. Ugyanis a Sienaban nincs olyan egyetem, ahol ezt lehet tanulni.
Délelőttönként 2 szemináriumon vettünk részt az első másfél héten. A témák, és az előadásmód is erősen eltért, de szegről végről mindenki érintette a színház témakörét. Szeretnék kiemelni 2 tanárt, akik leginkább megfogták az én figyelmemet. Az egyikük Robert Nelson (UK), aki a színház új útjairól vitatkozott velünk a 21. Században. A másik Laura Caretti (IT), aki a színész és a rendező kapcsolatáról tartott nekünk diskurzust.
Ahogy egyre jobban mentünk bele a két hétbe, egyre jobb kapcsolatot alakítottunk ki a külföldi diákokkal. Főleg a londoniak és siennaiak voltak a nyitottak mindenki felé.
A workshopok elképesztően jók voltak. Azzal a tervvel adtam be a jelentkezésemet Sienába, hogy olyan technikákkal, színházgondolkodással szeretnék megismerkedni, amihez még nem volt szerencsém. Ez a vágyam teljes mértékben teljesült. Sajnos a bemutatón egy olyan darabbal kellett foglalkoznunk, amit sem lelkem, sem testem nem kívánt, de az addig megtett út, és folyamat mindenképp a hasznomra vált.
Köszönettel tartozom Angelo Romagnolinak, Dömötör Andrásnak, Bács Miklósnak, és Widder Kristófnak ezért a két hétért.
