Az előadás rendezőjével, a negyedéves prózai színészművész osztály társosztályvezetőjével Szilágyi Bálinttal beszélgettünk. Hetedik tanévedet kezded a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanárként. 2017-ben végeztél bábrendező szakon. Tulajdonképpen ahogy elvégezted az egyetemet, rögtön tanítani is kezdtél. Sinkovits Imre annak idején, mikor őt hívta mestere maga mellé tanítani, nem merte elvállalni, mert úgy érezte, hogy még maga is […]
Az előadás rendezőjével, a negyedéves prózai színészművész osztály társosztályvezetőjével Szilágyi Bálinttal beszélgettünk.
Hetedik tanévedet kezded a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanárként. 2017-ben végeztél bábrendező szakon. Tulajdonképpen ahogy elvégezted az egyetemet, rögtön tanítani is kezdtél. Sinkovits Imre annak idején, mikor őt hívta mestere maga mellé tanítani, nem merte elvállalni, mert úgy érezte, hogy még maga is tanulni szeretne. Te hogy érzed magad ebben a szerepben?
Hol így, hol úgy. Megtisztelő, hogy viszonylag fiatalon tanítani kezdhettem. A tanítás tanulása miatt vágtam bele, ami igazán csak empirikus módon sajátítható el. Nem véletlen, hogy az a rendszer alakult ki az egyetemen, hogy egy tapasztalt oktató általában maga mellé veszi egy növendékét: így tudja átadni neki a saját tapasztalatait. Így öröklődik át a tudás. Volt tanárom, Meczner János, majd később (avagy korábban – hiszen már az előző osztályában is rendezhettem vizsgát) Zsótér Sándor is megérezték, hogy komolyan érdekel a tanítás. Éppen ezért ért utol a pánik érzése. Míg az osztálytársaim a diplomájukat ünnepelték, addig én azzal szembesültem, hogy semmit sem tudok. Halvány elképzelésem sem volt arról, hogyan kell fejleszteni egy eszköztelen, ámde tehetséges hallgató képességeit. Nem voltak, nem is lehettek tapasztalataim, rutinról nem is beszélve. Ugyanakkor éreztem az elvégzendő munka felelősségét. A doktori iskolát is azzal a céllal kezdtem el, hogy felkészült oktató váljék belőlem. A színészképzés lehetőségeit minden lehetséges módon tanulmányozni akartam. Igyekeztem sokat olvasni a témában. A napokban adtam le a doktori dolgozatomat. Talán mostanra jutottam el arra a pontra, hogy bizonyos alapelveket meg tudtam fogalmazni a magam számára. De ehhez kellett hat év tanítási tapasztalata. És persze minden hallgató egészen más és egyedi eset. Pusztán könyvekből az oktatás igazi kihívásaira nem lehet felkészülni.
Miért érezted ennyire fontosnak a tanítás lehetőségét az életedben?
Az oktatás – szemben az alkotással – talán még kíméletlenebbül szembesít azzal a kérdéssel, hogy miért fontos a színház? Mit akarok átadni? Nem foghatok hozzá, ha nem tisztázom magamban ezeket a kérdéseket. A hallgatók számára az ismeretátadás mellett legalább olyan meghatározó a személyes példa, a munkamorál, a kisugárzás és az elkötelezett hozzáállás.
Miért pont a Karnyónéra esett a választásod?
Mert ideális oktatási anyag. Csokonai eleve diákoknak szánta, a saját diákjainak. Bár egy öregasszony a főszereplője, valójában csupa fiatal játszotta a színdarabot. A szöveget áthatja valamilyen erotikus, életigenlő életszemlélet, ami ennyi év elteltével is világosan érezhető. Csokonai rokokó nyelve egészen virtuóz. Ennek a megszólaltatása valódi színészi kihívás. Ezenkívül jól ki lehetett osztani a szerepeket. A hallgatók – ideális esetben – minden műfajjal találkoznak a képzésük során. A mérleg nyelve általában a drámai anyagok felé billen el, ez pedig egy igazi komédia.
Hogyan bántatok a szöveggel? Leporoltátok, vagy az eredeti szöveg hangzik el az előadásban?
Nincs mit porolni. A szerző fantáziája páratlan módon magával ragadó, a szöveg pedig olyan magas fokú zeneiséggel rendelkezik, mint egy Mozart-opera. Természetesen az eredeti szöveg hangzik el. Tagadhatatlan, hogy a korabeli diáknyelv hemzseg a latin és egyéb nyelvekből vett kifejezésektől. Az első próbák során tisztáztuk az idegen szavak jelentését a hallgatókkal és abban bízok, hogy képesek a szavak jelentését közvetíteni a nézők felé. Éppen ezt tanulják most, és nem csak ezzel az előadással: a közvetítést.
A covid online-oktatás időszakában kezdtétek meg a munkát. Ez nehezített pálya lehetett. Milyen próbaidőszakotok volt ilyen körülmények között?
Az első évben még nem igazán lehet próbaidőszakról beszélni. Pedagógiailag fontos különbséget tenni, hiszen a hallgatók nem egy végtermék előállításán fáradoznak. Tanári vezetéssel, a teljesítés terhe nélkül, elsősorban önmaguknak kell felfedezniük a szerepeket, a szituációkat. Az online-színészoktatás rendkívül problematikus, mondhatni lehetetlen, ez egy külön beszélgetés tárgyát képezhetné. A hallgatók videókat készítettek a Karnyóné jeleneteiből. Hogy ebből a jellegű munkából mekkora hiányérzetem fakadt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint ez a két évvel később készített előadás. Harmadévben már színházszerűen dolgoztuk fel a színdarabot. A próbák tanári vezetéssel zajlottak és ez alkalommal a cél kifejezetten egy produkció létrehozása volt, a nézők előtt zajló, estéről estérő megismétlendő játékélmény megtapasztalása, az ebből fakadó tapasztalatok feldolgozása. Természetesen sokat számított, hogy a hallgatók számára nem volt ismeretlen a színdarab. Az online-oktatás tapasztalatai így mégis szervesülni tudtak egy valódi színházi előadásba.
Fotó: Kuttner Ádám
November 13., vasárnap – jegyek
B. Török Fruzsina
