Egy új magyar történelmi musicalt mutatott be 2022. áprilisában a Madách Színház, mely az 1848-49-es szabadságharc korát idézi meg. Kazinczy Lajosról, a nyelvújító Kazinczy Ferenc fiáról szól a történet, aki a tizenötödik aradi vértanú volt.

A darabban a kor magyar dallamvilága keveredik XXI. századi zenei formákkal. Derzsi György és Meskó Zsolt darabját Szirtes Tamás rendezésében láthatja a közönség. Kazinczy Lajos szerepében Jenővári Miklós, aki a Novák Eszter-Selmeczi György vezette osztályban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

Kazinczy Lajos 29 éves, a nyelvújító író Kazinczy Ferenc legkisebb fia. 1848-49-ben honvéd tiszt, egy napra a Magyar Honvédség utolsó főparancsnoka. A szerelmes, bohém, szegény és céltalan ifjúból a szabadságharc hőse lesz, aki csaták sorsát dönti el, szuronyrohamot vezet. Az aradi várban Haynau foglya lesz, ítéletre vár. A tizenhárom vértanút már kivégezték. Az ő sorsa vajon mi lesz?
A III. Madách Musical Pályázat győztes műve, amely 52 pályamű közül nyerte el az első díjat, forradalmian új hangvételű musical, melyben a kor magyar dallamvilága keveredik XXI. századi zenei formákkal. Szerelem, szenvedély, küzdelem a hazáért, a magam igazságáért, az életért. Háromgenerációs, nagyszabású, magával ragadó, látványos előadás.
Az előadásról Szirtes Tamást kérdeztük.

Csupa fiatalokkal dolgozott a Tanár Úr ebben a produkcióban. Milyen a benyomása az új generációról?
Kitűnőek. S ez mindenkire igaz. Jenővári Miklóst tudnám az SZFE kapcsán megemlíteni, aki Kazinczy Lajos szerepét játssza felváltva harmadmagával. Miklós nagyon sokoldalú, rendelkezik egy modern hős külsejével és belső értékeivel, valamint van benne karakterérzék.

Hogy született meg az ötlet, hogy ezt a történelmi kort állítsák színpadra?
Rendszeresen tartunk magyar musical pályázatokat, ez a fennállásom óta a harmadik pályázat, ami nagyon sikeres kezdeményezésnek bizonyul. Valamennyi pályázatban feltűnt olyan darab, amely később az ország számos színházát bejárta. Ilyen volt pl. az Én, József Attila és a Csoportterápia. A Tizenötödik a harmadik pályázat nyertese volt. A kiírásban mindig úgy szerepel, hogy a nyertes pályázatot a stúdiószínpadon mutatjuk be. Egy új magyar musical bemutatása a kockázatosabb vállalkozások közé tartozik. Ugyanakkor az eddigi nyertes pályázatok olyan ígéretesek voltak, hogy úgy döntöttem, legyen inkább nagyszínpadi produkció.

A pályázat megszab bármiféle témaválasztási irányt?
Nem. Semmiféle kritériuma nincs a pályázatnak, csak egy, ősbemutatónak kell lennie.

Miért ez a pályázat nyert?
Igyekszünk mindazt a tapasztalatot, „hasznot” és eredményt, amit abból nyerünk, hogy sorra játsszuk az angolszász musicaleket, szerettem volna egy magyar történelmi musical bemutatására visszaadni.

Az a kor, amivel a darab foglalkozik, megérinti még az embereket?
Mindig arra kell gondolnunk, hogy a reformkor kivételes korszaka volt a magyar történelemnek. Európa leghaladóbb irányzatai és társadalmi mozgásainak a kellős közepébe kerültünk. Rövid ideig Magyarország volt az a hely, amely világeseményeket befolyásolt vagy döntött el. Rendkívül nagy egység volt, szenvedélyesen és egyértelműen egyet gondolt az ország. Fiatalos kor volt, mert fiatalemberek kerültek döntő helyzetbe. S az roppant jó modell az új generációnak, ha valamiféle reformkori példához méri magát. Bár történelmi musicalről beszélünk, mégsem lehet dokumentumjátéknak mondani, mert amellett, hogy a szerző komoly történelmi kutatásokat végzett és történésszel dolgozott a szövegkönyv megírásakor, vannak jelenetek, amikről nem tudjuk, hogy megtörténtek-e. Ilyen például Kazinczy és Haynau utolsó beszélgetése a börtönben. De hasonló szituációban, amikor az önkényuralom valakinek az egyetértését akarja, számtalanszor megtörtént a történelemben.
Az előadásunk kapcsán éppen október 5-én a Nemzeti Örökség Intézete és a Madách Színház közösen Kazinczy Lajosnak emlékhelyet avatott a Fiumei úti sírkertben. Én személy szerint nagyon büszke vagyok, hogy a Madách Színház hozzájárult, hogy ez a nehéz sorsú fiatalember bekerüljön a nemzeti emlékezetbe.

B. Török Fruzsina

Fotó: Madách Színház