„csakis felsőfokon méltatható Prohászka Fanni (a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze) teljesítménye az Alszanak a halak? című, gyerekeknek és felnőtteknek egyszerre szóló monodrámában. Prohászka pillanatok alatt kapcsolatot teremt az első sorokban leültetett 8-10 éves gyerekekkel, és kicsit sem rajta múlik, hogy nem tudja végig egyforma hőfokon tartani a gyermekpublikum érdeklődését. Jens Raschke díjnyertes drámájának ugyanis végzetes hibája, hogy általa-vele nem sikerül végig egyszerre beszélni gyerekhez és felnőtthez. A gyerekek ugyanis nem ragadnak le órákra monomániásan egy témánál. Az előadáson az első nagyszerű húsz perc után – számukra – lassan kínossá kezd válni, hogy csakis Emil, a hatéves kisöcs betegségéről és haláláról esik szó. A gyerekek a szörnyűséget, a szomorúságot, a gyászt úgy dolgozzák fel, hogy folyton eltávolodnak tőle, majd minduntalan újra eszükbe ötlik. Az előadáson az eltávolodások rövidek és mesterkéltek, olyanok, mint amikor a felnőtt próbál, de nem tud szabadulni a fájdalom súlyától. Jette, a főhős, a tízéves, öccsét elvesztő kislány is sokszor tipikusan felnőttesen kompenzál: profi „mediátorként” játssza el nagybeteg öccsével a közelgő halált, a temetésen vigaszt talál abban, hogy Emil óvodástársai is festenek búcsúábrákat a fehér koporsóra (Magyarországon az ilyen gyerekközpontú temetés ma még irreálisnak tetszik), és a darab végén eléggé erőltetett „vigasztaló” mesét fabrikál a halott testet felzabáló kukacokról. Minden úgy fest, hogy Raschke sikerét a merész és fontos témaválasztásának köszönheti, meg egy sor jól sikerült, gyerekes-humoros-reális résznek. Ilyenek például Jette sajátos, tipikusan gyerekes – kegyeletsértőnek csak a felületes felnőtt számára tetsző – észrevételei arról, milyennek látta halott öccsét („teljesen olyan volt, mint a joghurt”), vagy hogy mennyire természetes, saját szempontból értelmezte szülei öccse miatti szenvedését, valamint a többi felnőtt viselkedését.

Ha valaki egyszerre akar gyerekhez és felnőtthöz beszélni, az utóbbi esetében a mélyen, belül lakozó gyermeki ént kell megtalálnia. Ahogy ez tökéletesen sikerült például Szabó Imola Juliannának a Kinőtt szív című – gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló – könyvében, amelyben egy kislány az édesapját veszti el. Az Alszanak a halak? leginkább Prohászka Fanni játékának és személyiségének köszönhetően él meg a színpadon. Szilágyi Bálint (az SZFE IV. évfolyamos bábszínházrendező szakos hallgatója) ügyes, kreatív ötleteket megvalósító rendezésével jó körülményeket teremtett a játékhoz, de a darab alapproblémáját nem tudta orvosolni.”

„a budapesti Színház és Filmművészeti Egyetem Sárga vonal című produkcióját Zsámbéki Gábor rendezte. A kortárs szerzőpáros (Charlotte Roos – Juli Zeh) drámája konkrét régióban égető aktuális kérdéseket feszeget (szegénység, kilátástalanság, háborús feszültség Észak-Afrikában, migráció, eltérő kultúrák, korlátozások, szabadságvágy, európai normák stb.), a pergő, sokjelenetes előadásban a színek lendületesen, egyszerű kortárs szegényszínházi eszközök segítségével váltják egymást. A szereplők is folyamatosan váltogatják a karaktereket, mindenki több szerepben is játszik. Élvezetes az előadás, jól teljesít mindegyik színész, a néző érdeklődését a mai téma is kiemelten ébren tartja. A kulcs, a lényeg: a hiteles, realisztikus játék, a karakterek, a hangulatok, a helyszínek gyors váltogatása. Ha a színészhallgatónak a szakmából valamit meg kell tanulnia, hát ez az.
És ez az, amit meg is kell haladniuk, és ennek mikéntjén nem lehet elég korán elkezdeni a töprengést. Egyik stílus, játékmód sem egyedül üdvözítő (ha mégoly bevált, érthető, hatásos, kedvelt is), de mindegyiknek egyszer lejár az ideje. Ez a záró előadás és az egész fesztivál egyik tanulsága. A jó képzésnek nyitottá kell tennie a színészt, mert sokoldalúsága, fogékonysága nélkül a még oly zseniális rendező sem tudhat új formákat keresni. Pedig ezt muszáj folyamatosan megtenni, még akkor is, ha Mari néni útközben kioszt néhány megérdemelt, elgondolkodtató nagypofont.”-  részletek Kutszegi Csaba az idei miskolci SZEM fesztivált értékelő írásából

A teljes anyag itt olvasható:

http://kutszelistilus.hu/publicisztika/kritika/252-kutszegi-csaba-allampolgar-es-szineszkepzes

http://kutszelistilus.hu/publicisztika/kritika/255-kutszegi-csaba-mari-neni-vagy-concept-art