Az SZFE zenés színész osztálya különleges csemegét kínál: az AvantGarde! című összeállításban a huszadik század terében és idejében utazhatunk olyan színpadi alkotások mentén, melyek még 21. századi megjelenésükben is meghökkentőek.
Jean Cocteau virtuóz burleszkje, Az Eiffel Torony násznépe, Erik Satie zenéjével a klasszikus avantgárdot idézi meg. Picasso, Buñuel és a francia hatok szelleme szövi át meg át ezt a szürrealista színpadi játékot.
A burleszket Sosztakovics kalandos sorsú kisoperája, a Rayok, avagy az antiformalista mutatványos bódé követi. Nagyszüleink tán még emlékeznek azokra az időkre, amikor bolsevizmus és avantgárd különös kontrasztban és mégis egységben rendkívüli hatást gyakorolt Európa művészetére. Sosztakovics dühödt karikatúrát írt a művészetet egyenruhába kényszerítő demagóg ideológiák ellen. Valószínűleg nem véletlen, hogy a titokban komponált kisopera csak évtizedekkel megírása után kerülhetett színpadra.
Vidovszky László egyfelvonásosa, a Nárcisz és Echo a hetvenes-nyolcvanas évek emblematikus zenés színpadi gesztusának tekinthető. A posztmodern irányzatok egyik első fecskéjének számító színpadi játék szarkasztikusan összegzi zenei/színpadi örökségünk alapvető toposzait, és ha az előadás jó, bizony nemigen tudjuk eldönteni: a szerző komolyan gondolja, vagy inkább csak nevettetni akar? A darab kifinomult egységben sorakoztatja föl az antikvitás külsőségeit, s nem átallja felvonultatni a zenetörténet “slágereit” a barokk intonációtól, a különböző tánctípusokon (a valcertől a verbunkosig) át, egészen a blues-ig.
A különleges színházi estét színpadi fantázia zárja. Vélhetően először történik meg, hogy Kurtág György Játékok című sorozatának darabjaihoz színpadi vízió társul. Álomszerű játékra kerül sor, melynek során újra találkoznak Cocteau burleszkjének hősei, a mitológiai nimfák világa és a groteszk szovjet elvtársak. Ez mind a huszadik század.
Az est nagy tanulsága, hogy az avantgárd végérvényesen a történelem része, valami, ami mára elmúlt, és a mi dolgunk, hogy
azt a “múzeumban” elhelyezzük és felélesszük.
zenés burleszk
Rendezte: Szokol Judit
Koreográfus: Raubinek Lili
Játsszák: Bori Réka, Borsi Balogh Máté, Brasch Bence, Czvikker Lilla, Fáncsik Roland, Hajdú Péter, Imre Krisztián, Jenővári Miklós, Józsa Bettina, Kurucz Dániel, Ladányi Júlia, Litauszki Lilla, Nagy Bakonyi Boglárka, Széles Flóra
Zongorán közreműködik: Hermann Szabolcs és Szép András
kisopera
Rendező: Tarnóczi Jakab
Az elnök- Imre Krisztián
Jegyinyicin – Brasch Bence
Dvojkin – Kurucz Dániel
Trojkin – Borsi Balogh Máté
Közreműködnek a SZFE zenés színész hallgatói, valamint Szép András (zongora)
_________________________________
III. Vidovszky László: Nárcisz és Echo
opera egy felvonásban
Rendező: Tárnoki Márk
Koreográfus: Nagy Henrik
Nárcisz – Jenővári Miklós
Echo – Czvikker Lilla
Nympha – Bori Réka
A sírásó – Kurucz Dániel
Nimfák – Józsa Bettina, Ladányi Júlia, Litauszki Lilla,Nagy Bakonyi Boglárka, Széles Flóra
Kurtág György, Terry Riley és Vajda János zenéjével
Rendező: Varga Bence
Közreműködnek a SZFE zenés színész hallgatói, valamint Szép András és Hermann Szabolcs (zongora), Szabó Sípos Ágoston/Serei Dániel (ütőhangszerek), Puskás Csaba/Sinkovics Lóránd (trombita), Lenner Barnabás/Rácz Tamás (klarinét), Kiss Melinda/Kerekes Tibor (hegedű), Papp Györgyi Bereniké (cselló)
Vezényel: Hermann Szabolcs
Színpadkép-jelmez: Hermann Anett és Pajor Patrícia
Osztályvezető tanárok: Ascher Tamás, Novák Eszter, Selmeczi György
Művészeti vezető: Selmeczi György
