Bi Jean Ronsard Irié, Franciaországban élő és dolgozó kiváló nyugat-afrikai táncos-koreográfus február közepén háromnapos tánckurzust tartott a Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves színházrendező szakos hallgatóinak.

A nagyközönség tavaly novemberben már találkozhatott a Veszprémben vendégszereplő Bi Jean Ronsard Iriéval, aki Nagy József világhírű koreográfus invitálására örömmel tért vissza Magyarországra, hogy rövid, de intenzív betekintést adjon a ritmus és a tánc születésének világába. A művészt a személyes tapasztalatiról kérdeztük.

Milyennek találja a hallgatókat?

Nagyon érdeklődőek. Már az elején felfigyeltem arra, milyen könnyű velük dolgozni. Tudják, mi a feladatuk, szakmailag jól felkészültek, jó a munkamoráljuk, lendületesek, szenvedélyesek. Nekem csak annyit volt a dolgom, hogy a tánc egy más, mélyen a hagyományokban gyökerező módját is megmutassam nekik.

A három nap alatt, egy kis történetet is sikerült összeállítani. Hogyan zajlott a felkészítés folyamata?

A koreográfia alapját egy esőt ünneplő Zaouli néptánc adta és az első napot egy intenzív lépés tanulással kezdtük. Majd csoportokban dolgoztunk, ahol mindenkinek volt egy saját története és a tanulók által előadott különálló performanszok végül egy nagy közös mesévé olvadtak össze. Arra törekedtem, hogy a tradicionális afrikai táncot ötvözve a kortárs tánccal valami egyedit hozzunk létre. A különféle kultúrák találkozása egy érdekes utazásra repített bennünket, ami számomra is inspirálóan hatott.

A háromnapos munkával összeállt produkciót és annak különös atmoszféráját a foglalkozások közötti szünetekben más hallgatókkal is megosztották. Ön is készült egy önálló produkcióval.

Szerettem volna a Zaouli néptáncot tradicionális viseletben is bemutatni. A tánc egy történet, ami a szépséget és annak szeretetét ünnepli. A hagyományos díszes maszk és a hozzá tartozó viselet, segít jobban átadni a mögöttes tartalmat. Zaouli a maszk neve, egyben a táncé és a jelenségé is. Maga a név többféleképpen is értelmezhető, de legfőképp, az erdőből előjövő istennő. Nagy közösségi eseménynek számít, amikor megjelenik Zaouli a maszkban. Valaki kikiáltja, hogy megérkezett és ekkor leülünk körbe ünnepelni.

Nem először jár Magyarországon. Hogyan érezte magát ezalatt a pár nap alatt?

Ez már a második alkalom, hogy Nagy József meghívására Magyarországra látogatok. Mikor először találkoztam vele 2008-ban Afrikában, még nem gondoltam, hogy ilyen messzire visz majd az utunk. Lépésről lépésre haladtunk egymás megismerésében. Budapestet nagyon szeretem és annak ellenére, hogy csak másodjára vagyok itt, úgy érzem, az én városom is. Az utcákat járva szabadnak érzem magam és nem tudom visszafogni a boldogságomat, állandóan mosolygok. Szeretem az embereket, az ételeket, a csodás ódon épületeket. A Parlament körül szoktam futni és mindig rácsodálkozom, hogy milyen csodálatos itt minden!

Fotó: Somogyi Árpád