Phillip Huber nemzetközi hírű, amerikai marionett művész tart képzést az SZFE első évfolyamos bábszakos hallgatóinak március első hetében. A bábtörténeti eseménnyel kapcsolatban Lénárt András osztályfőnökkel beszélgettünk.

November elején adtuk hírül, hogy az invitálásodra egy különleges előadó, a svájci születésű Tom Greder érkezett az egyetemre, hogy tanóra és workshop keretében oktassa a diákjaidat. Elkezdődött a második félév és egy újabb mester érkezik hozzátok, Phillip Huber az Egyesült Államokból. Mit kell tudnunk róla?

Huber az egyik legnagyobb élő bábművész. Saját készítésű bábjaival és egyszemélyes varieté bábszínházával az egész világot bejárta. Egy olyan műfajt képvisel, ami már eltűnőben van Magyarországon.

Mire gondolsz? A varieté színházra?

Arra is, de elsősorban a szemléletre, hogy a bábszínházban a bábok játszák a főszerepet, ne pedig a színész. Ez az, amit én nem is bábszínháznak, hanem a bábok színházának hívok. Amikor nincs beszéd, a figurák csak a mozdulatok nyelvén, apró gesztusokkal kommunikálnak.

Nem ez a jellemző a bábszínházakban?

Ma már nem. ’95-ben, hogy elindult a bábszínész szak és a hallgatók komoly oktatást kaptak kitűnő tanároktól, fölemelték a színészi létet és lehetővé vált az is, hogy a báb mögött szép emberek játszanak. A régi világban ez nem volt fontos. Volt egy olyan időszak a 60-as években, hogy Szilágyi Dezső, a Bábszínház akkori igazgatója, megtiltotta a színészeknek, hogy az előadás után kijöjjenek a paraván mögül meghajolni. Ott a báb hajolt meg. Nem akartak a látvánnyal törést okozni a gyerekeknek.

És a felsőoktatással ez megváltozott?

Igen. Tulajdonképpen mindenki, aki felvételizett, mélyen legbelül színész akart lenni, így onnan kezdve inkább színházat játszottak bábokkal. A marionett is kikopott, alig akad képviselője, igazán nincs is, aki tanítsa.

Ezért hívtad meg a Hubert?

Ezért. Szerencsénk is volt vele, mert kiderült, hogy Európában turnézik és március elején éppen ráér. Olyan játékot játszik rendkívül magas fokon, amit érdemes tőle tanulni. A bábuit is maga készíti, ehhez nagyon kell, hogy ismerje az anyagokat és a titkos fogásokat. A marionettnél – és minden bábunál – általában csak arra figyelnek a készítés során, hogy azt tudja, amire éppen szüksége van. Például, ha egy kis legénykének meg kell emelnie a kalapját, akkor megemeli. Ennyire képes, többre nem. A marionettistáknak ez nagy trükkje – mi is csináltuk, amikor bábukat készítettünk – hogy ugye alapból nyolc zsinórral mindent meg tud csinálni a figura, mi meg rákötöttünk még tízet. Előadás szempontjából fölösleges volt, de a közönség elájult tőle. Hubernek saját technikája van, de nála mindennek van funkciója és fantasztikus dolgokat tud eljátszani. Az egyik híres előadása a Liza, amiben Liza Minnellit formázza meg. Ahogy mozog, ahogy leveszi a ruháját, egyszerűen abban minden benne van, teljesen életre kelti a figurát. A technikai tudáson túl, ez a szellemes játékosság az, ami őt igazán egyedivé teszi. Szóval ez egy gyönyörű művészet, ha valaki jól csinálja.

És ő ezt jól csinálja…

Nem. A Huber ezt tökéletesen csinálja.