Nagy változások zajlanak tavaly óta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Hogyan foglalná össze ezeknek a változásoknak a lényegét?

Megváltoztatjuk a képzések tartalmát: olyan oktatók jönnek az egyetemre a régiek mellé, akik elgondolkodtató, vitára ingerlő szempontokat hoznak az oktatásba. A színházi és a filmes világ folyamatos változásban van, és mi követni, sőt, akár generálni is akarjuk ezeket a változásokat, ha tudjuk. Azt kérjük az új oktatóktól, hogy mindent tanítsanak meg a hallgatóiknak abból, ami itthon és a nagyvilágban fontos a szakmájukban. Új épületeink és tantermeink vannak. A technika, a műszaki berendezések nagyon fontosak, nélkülük nem lehet ma már minőségi színházi vagy filmes produkciókat létrehozni. Végül: ezekkel a környezeti változásokkal együtt átalakulhat az általános hangulat az egyetemen. Az nyugodt légkör izgalmas alkotói folyamatokat generálhat, és ez felpezsdítheti ismét az egyetemet.

Valóban, érdekes volt olvasni, hogy személyekről nevezték el az egyetem intézeteit. Miért választották ezt a megoldást?

Sinkovits Imre nevét nem magyaráznám túl. Sokaknak, még a mostani gyerekeknek is magyar történelmi hősök jelennek meg a neve hallatán, hála Várkonyi Zoltán filmes örökségének.  Elméleti intézetünket Németh Antalról neveztük el, mert a magyar színháztörténet egyik legnagyobb alkotójaként elméleti rendszerben gondolkodott és szigorú szolgálója volt a magyar színháznak. Filmes intézetünket mostantól Zsigmond Vilmos Mozgókép-művészeti Intézetnek hívják, mert a világban a „motion picture” már az elfogadott név – hiszen számtalan „mozgóképes” művészetben kell már egyszerre otthon lennie egy szakembernek -, és szeretnénk méltóak lenni a nevéhez.

A mesterek és a tanítványok viszonya és együttműködése mindig fontos volt ezekben a művészeti ágakban. Hogyan gondolkodnak Önök erről?

Vállaljuk és folytatjuk ezt a hagyományt.  Olyan oktatókat kértünk fel osztályvezetőnek, akikben látjuk a képességet, az elszántságot és ők készek végig vezetni a hallgatókat a művésszé válás évein. Ez egyszerre követel meg empátiát és figyelmet, vár el következetességet, felelősséget, pedagógiai érzéket Az új osztályvezetők, névsorát az egyetem honlapján olvashatják.

Új oktatási tereket hoznak létre. Kérem, beszéljen ezekről!

A Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézet, azaz a filmes-televíziós képzések egyik új helyszíne a Duna Tv volt épülete, amelynek stúdió blokkját felújítottuk. Ez az eddiginél kétszer nagyobb teret biztosít a mozgókép-művészetet tanuló hallgatóknak. Terveink szerint már most, a második félévben, csúcskategóriás eszközökkel teljesen felszerelve, a mai kornak megfelelő stúdiókkal folytatódhat az oktatás.

Az Uránia Filmszínház felső emeletei eddig is a képzést szolgálták, a jövőben az előadóterem is filmes és színházi funkciót kap. A színházi képzésben részt vevő hallgatók színházakkal működnek együtt, tehát minden osztálynak lesz egy mentor-színháza. A 2021/2022-es évfolyamot a Nemzeti Színház mentorálja majd. Kollégiumunk új helyszínen nyílik meg, modern, felújított épület, a korábbi 50 helyett 70 férőhellyel. A képzések helyszínei a 8-as busz mentén vannak, és így könnyen elérhetőek.

Miért válasszon ma egy végzős középiskolás a színházi vagy a mozgóképes művészet területén hivatást magának?

Erre senkit nem lehet rábeszélni, mint ahogy lebeszélni sem. Ez a kilencedik hónap táján eldől, talán már hamarabb. Vannak, akik ezzel az elszántsággal, tehetséggel, világlátással születnek és mindennél többet ér nekik, hogy az önkifejezésük teret kapjon. Az egyetem feladata megadni ehhez az eszközöket és a lehetőséget is. Akik ma filmesek akarnak lenni vagy színházzal szeretnének foglalkozni tudják, hogy végig kell menniük a felvételiken, teszteken, feladatokon és próbákon, ám én közelről ismerem azt a mindent elsöprő vágyat, ami idehozza őket, amiért vállalják a felvételi nehézségeit. Tudják, hogy megéri.  Több, mint másfél évszázad magyar színházi és mozgóképes művészetének hagyományait, tudását fogják megkapni, együtt azzal a lehetőséggel, hogy maguk is a részévé válhassanak. Sokfelé vezetett az életem, de mindent összevetve a legfontosabb alapélményem az, hogy ennek az iskolának a színpad-deszkáit koptattam. Minden későbbi lehetőségemet az itt kapott kreativitásnak köszönhetően ragadhattam meg. Nem lesz mindenkiből „legnagyobb művész” de aki elvégezte ezt az iskolát egy életen át büszke rá akkor is, ha másképpen alakul az élete.  Ez a művészi lehetőség, az alkotóerő iskolája és nyitva a kapuja…