Huszti Péter a Színház- és Filmművészeti Fősikolán végzett 1966-ban Várkonyi Zoltán osztályában. 1974-ben lett az intézmény tanára, ennek idén épp 40 éve. 1988-ban a színész főtanszak vezetője lett, 1994-2001 között pedig az egyetem rektora volt. Akkoriban több nemzetközi fesztivál megrendezése is a nevéhez fűződött. Ma az egyetem Doktori Tanácsának elnöke. Huszti Péter május 4-én tölti be 70. életévét, szeretettel gratulálunk. A kattintás után Földényi F. László köszöntője olvasható.
A nagy színészek kicsit olyanok, mint a mesék hősei. Nem tudni, mikor hallottunk róluk először, de egyszerre csak itt vannak az életünkben, és ettől kezdve mintha öröktől fogva velünk lettek volna. Így vagyok Huszti Péterrel is. Nem tudok visszaemlékezni rá, mikor hallottam róla először, azt pedig végképp nem, hogy mikor láttam színpadon vagy filmvásznon első ízben. De ha visszagondolok az 1973-as Jágó-alakítására – mert ez az első határozott színpadi emlékem vele kapcsolatban -, jól emlékszem arra, hogy akkor már ő volt a Huszti. Pedig még csak 29 éves volt. És mégis: fiatalsága ellenére kortalannak tűnt fel előttem. Csillogott a szeme, külsőre kamaszos volt, de közben lentről nézve már a színészóriások világának volt teljes jogú tagja.
Ez a csillogó szem az évek súlya és a sikerek terhe alatt sem szűnt meg ragyogni. Azokon a burkokon is áttör, amelyek mindenkire óhatatlanul rárakódnak; s az erejét a színészethez csak áttételesen kapcsolódó feladatok sem tudták tompítani. Ha rektorként, vagy mostanában a Doktori Tanács elnökeként lép be egy terembe, akkor is hozza magával ugyanazt az aurát, amit évtizedek óta mindig. Ez hat át mindent; különös, feledhetetlen orgánumát éppúgy, mint érzékeny íráskészségét, alakításait csakúgy, mint kivételes tapintatosságát a hétköznapi érintkezésben. S ennek az aurának köszönheti kortalanságát is; bármilyen szerepet játsszon, nem tudja levetkőzni azt az egyszerre visszafogott, mégis szertelen kamaszosságot, amivel a magyar színészetbe berobbant, és amely azonnal a legnagyobbak közé emelte őt.
Kedves Péter, biztos vagyok benne, hogy a következő kerek évfordulón sem fogok tudni mást mondani. Hiszen a fiatalságod éppoly semmissé teszi az évek múlását, mint a mesék hőseiét.
Földényi F. László
