Az ötödéves bábosztály néhány tagja összefogott és saját produkciót hozott létre, Andrusko Marcella rendezésében. Marius von Mayenburg A hideg gyermek című darabját dolgozták fel bábok segítségével. "Annak a világnak, amely ebben a darabban szóhoz jut, nagyon sok köze van a bábszínházhoz" - fogalmazott korábban a szerző.
Ajánló a darab elé:
Mi a különbség egy gyűrű és egy kézigránát között?
Mi a teendő,ha nem jut eszembe a gyerekem neve?
Vajon meg tudjuk különböztetni az álmainkat, a rémálmainkat, a vágyainkat, a szorongásainkat a valóságtól? Ki dönti el, mi a valóság? Valódi helyzetek, valószerűtlen reakciók, extrém következmények. Ki mozgat kit, ki játszik kivel? Ki hallja meg, amit mondok, és ki érti? És mit értek én abból, amit mások mondanak nekem?
A hideg gyermekben négy pár életébe tekinthetnek bele, akik megpróbálnak az életükben szerelmet találni, rendet teremteni, és közben egy másik, jobb életre vágynak. Különböző idősíkok között ugráló, egymásba átfolyó jelenetek, álmok és víziók mozaikjából áll össze a történet, amely a megismerkedéstől az esküvőn keresztül a temetésig ível – tehát szerelem és halál. Nyolc mai, nagyvárosi ember, akik maró iróniával, verbális és fizikai ütésváltásokkal, egymást és önmagukat megsebezve végülis csak azért küzdenek, hogy ne legyenek egyedül.
Marius von Mayenburg szerző a darabról:
Minden darabnál, amit éppen írok, más a fontos. Például a Haarmannt egy Georg Grosz-kép ihlette. A hideg gyermeknél nem is annyira példaképről vagy művészi ideálról volt szó. Annak a világnak, amely ebben a darabban szóhoz jut, nagyon sok köze van a bábszínházhoz, ahhoz a bábszínházhoz, amit gyerekkoromban az öcsémmel játszottunk. Először én bábszínházaztam az öcsémnek, később együtt írtunk darabokat, és el is játszottuk őket, és ez az egész világ valahogy fontos lett A hideg gyermekben. Egyszerű darabokat írtunk, mindig versben, és valami különös okból olyan történeteket, amelyekben valakit mindig megmentenek. Kezdetben úgy volt, hogy elrabolják a királykisasszonyt, és Kasperl útnak indul, hogy megmentse, és a végén összeházasodnak. Később inkább a kutató kelt útra a déli tengerekre, hogy kincset találjon, potyautasként magával vitte a feleségét, akit aztán meg kellett mentenie az emberevőktől. Amikor elkezdtem A hideg gyermeket írni, akkor elgondolkodtam azon, miért is gondoltam ki annak idején folyton ilyen megmentéses történeteket, és hogy mi történik, ha az egyik ember megmenti a másikat, hogyan csúsznak el a hatalmi viszonyok. Tulajdonképpen ezekből a gondolatokból keletkezett A hideg gyermek. (Forrás: Színház.net)
Andrusko Marcella a próbafolyamatról:
Üldögéltünk a büfében próba után és arról beszéltünk, mit kéne csinálnunk ahelyett, amit csinálunk, hogy kéne csinálni ahelyett, ahogy csináljuk és akkor valahogy elegem lett. Azon gondolkoztam, miért nem csináljuk azt, amit szeretnénk?! Így megállapodtunk abban, hogy csináljuk. Átgondoltuk, mit szeretnénk: egy olyan előadást, aminek a témája, a nyelvezete közel áll hozzánk, amivel elsősorban a fiatal felnőtt korosztályhoz szólhatunk, ami talán a kortársainkat is érdekelheti, amiben úgy használhatjuk a bábokat, ahogyan szeretnénk. A Hideg gyermeket 2006-ban olvastam először, már akkor beszippantott és azóta motoszkált a fejemben, hogy valamit kezdenem kéne vele. Nagyon izgalmas anyagnak találtam, mert sok-sok réteget bont ki, az ember apránként érti meg, olyan mint egy puzzle, csak idővel áll össze a kép. A rendezés gondolata nem kifejezettem foglalkoztatott korábban, de amikor beugrott a Hideg gyermek, hirtelen támadt egy konkrét elképzelésem róla, ezt elmeséltem a többieknek, akiknek tetszett, ők pedig bizalmat szavaztak nekem, azt mondták, vágjunk bele az én irányításommal.
Megkerestük Kárpáti Pétert, hogy segítsen a munkában, elemzésben, Már nyáron elkezdtük együtt rágni a szöveget. Hálás voltam érte, hogy valakivel megbeszélhetem a felmerülő kérdéseket, hogy van valaki, aki rákérdez mindenre, amit kigondoltam. Fel kellett ismernem azt az evidenciát, hogy az ami számomra egyértelmű, nem feltétlenül egyértelmű a nézőnek.
A próbákat nyár végén kezdtük el. Nem volt egyszerű, mert közben elkezdődött az iskola és a munka a színházakban. Kellemes meglepetésként ért az osztálytársaim hozzáállása, megtisztelve éreztem magam, hogy hallgatnak rám, jönnek utánam, pedig semmivel sincs több tapasztalatom náluk. Persze néha nehezebben ment, mint gondoltam, de egy pillanatig sem bántam meg, hogy nekifogtunk. Persze soha nem fogom azt érezni, hogy kész a darab, de remélem látszik, hogy sok benne a meló. Nagyon jó érzés, hogy ez nem csak A hideg gyermek, hanem egy közös gyermek. Kíváncsian várjuk, miként fogadja majd a közönség.
