Színháztörténészi tanulmányait az ELTE-n, a Sorbonne Nouvelle – Paris3 egyetemeken végezte. Dramaturg és színháztörténészi képzésekben MA és PhD/DLA szinten tanít. Doktori dolgozata a színházi avantgárd történeti feldolgozása. Könyvei és tanulmányai a kortárs színházelmélet, a XX. századi színháztörténet, a kortárs magyar drámairodalom mellett az előadás és a dramatikus szöveg egymásra ható mechanizmusait kutatják.
A magyarországi színháztudomány ú. n. második generációjának ismert képviselője, a Theatron-iskola alapító tagja. Több, a magyar színháztörténet utolsó évtizedeit kutató tudományos projekt vezetője. Az SZFE egyetemi tanára, az MTA Színháztudományi Bizottságának titkára, a MAB Művészeti Bizottságának társelnöke.
Ösztöndíjak:
2010-2014 OTKA kutatói ösztöndíj
2005-2006 Eötvös ösztöndíj (Harvard)
2001-2004 OTKA egyéni kutatói ösztöndíj
2000-2003 MTA Bolyai János kutatói ösztöndíj
1999-2000 Móricz Zsigmond ösztöndíj
1990-1991 Bourse d’étude du Gouvernement Français
1989 Bourse d’étude du Gouvernement Français

1989-1992 PTE Francia Tanszék, tanársegéd
1992-2009 Pannon Egyetem (Veszprém) Színháztudományi Tanszék, adjunktus, 2000-től itt docens, a másoddiplomás képzés vezetője, 2007-től itt egyetemi tanár
2002-től professeur invitée, Université de Nancy
2002-től Színház- és Filmművészeti Egyetem óraadó oktatója
2009-2011 KRE Színháztudományi Tanszék egyetemi tanár
2011-től Színház- és Filmművészeti Egyetem, egyetemi tanár, Doktori Iskola törzstag

Don Juan, a mizantróp. Székely –rendezések az Új Színházban. In: Jákfalvi Magdolna – Nánay István – Sipos Balázs (szerk.): A második életmű. Székely Gábor és a színházcsinálás iskolája. Budapest, Balassi-Arktisz, 2016. 362-386.

A Halász Péter Archívum.  Halász az emlékezet terében. In: J.M. (szerk.): Színházi Kreativitási Eszközök. Színészképzés és neoavantgárd hagyomány. Budapest, Balassi, 2013. 7-24.

Várkonyi és a népszínház eszméje. In: J.M. (szerk): Várkonyi 100. Tanulmányok Várkonyi Zoltánról. Budapest, Balassi-SZFE, 2013. 58-67.

Le transfert d’une parole politique. Le théâtre d’avant-garde en Hongrie sous le régime communiste. In: Harri Veivo (ed): Transferts, appropriations et fonctions de l’avant-garde dans l’europe intermediaire et du nord, 1909-1989. Actes Sud, 2012.  259-270.

A félrenézés esetei. Jean Racine drámái. Budapest, Kalligram, 2011. 270 l.

A dráma- és a színháztörténetírás, a kánon. In: JM (szerk.): A XX. századi magyar színháztörténeti kánon alakulása. Budapest, Balassi, 2011. 9-21.

Bécsy-kommentárok. In: Jákfalvi-Kékesi Kun (szerk.): A színháztudomány az akadémiai diszciplinák rendjében. Bécsy Tamás életművéről. Budapest, l’Harmattan Kiadó, 2009. 21-29.

A qui est l’espace? In: Temps, espaces, langages, la Hongrie à la croisée des disciplines, Cahiers d’études hongroises, 14. Paris, L’Harmattan, 2008. Tome I, 337-345.

Avantgárd – színház – politika. Budapest, Balassi Kiadó, 2006. 261.l.

Kettős beszéd – egyenes értés. In: Kisantal Tamás-Menyhért Anna (szerk.): Művészet és hatalom. A Kádár-korszak művészete. Budapest, L’Harmattan-József Attila Kör, 2005. 94-108.

A magyar avantgárd színház története 1920-1949. In: A magyar színház története 1920-1949.  Budapest, Magyar Könyvklub, 2005. 855-920.

A nézés öröme. Az avantgárd színházi paradigma. In: Átvilágítás. A magyar színház európai kontextusban, Budapest, Áron Kiadó, 2004. 96-127.

Il ciclisto azzurro. Drammi ungheresi contemporanei. Arktisz, 2002. 3-11. (bevezető tanulmány)

Alak, figura, perszonázs. Színházolvasás 1. Budapest, OSzMI, 2001. 182. l.

2000. század színháza Magyarországon. 1920-2000. In: Magyar Kódex 6, Budapest, Kossuth Kiadó, 2001. 251-269. CD-Rom-változatban is (2 ív)