Aleksandar Popovski rendezésében mutatta be a Nemzeti Színház Moliere Don Juan című darabját. A 2023-ban osztályt indító mestert a bemutatóról és a tanításról kérdeztük. 

Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Don Juan a sokfélében az egyedit, a végesben a végtelent keresi. Tettben és gondolatban is olyat mer, amit senki más. Megszállottan tör egyre nagyobb és nagyobb célok felé. Arra kíváncsi, hogy mit engedhet meg magának, meddig mehet el, hogy hol az a bizonyos határ. Az ég megbünteti majd érte? Mit mond nekünk ma Don Juan alakja? Miért érdekes és aktuális az ő gondolkodása a 21. században is?

Don Juan igen összetett személyiség, és sokaknak jelentett inspirációt, nemcsak Moliere maga, hanem Don Juan alakja is, gondoljunk csak többek között Mozart Don Giovanni operájára, vagy akár Bayron Don Juan című könyvére. Az előbbi példákból is világosan kiderül, hogy sok író számára nem Moliere, hanem Don Juan alakja az inspiráció. A nagy kérdés az, hogy vajon Don Juan pozitív vagy negatív karakter-e? Azt egészen biztosan tudjuk a történelemből, hogy a szerző negatív figurát kívánt bemutatni. Ugyanakkor hiába volt ez a szándéka, pont ellenkezőleg sikerült, mert a közönség megtalálta benne a humort. Don Juanban nemcsak azt a férfit látom, aki egy nő mellett sem akar vagy tud megállapodni, hanem az egyént is, aki feszegeti az emberi és természetbeni határokat. Az éggel folytat dialógust, mert mindennél jobban izgatja, hogy mi lehet felettünk, ugyanakkor mindez nem vallási kérdés számára. Don Juan minden pillanatban szerelmes, amit vállal is, a társadalom viszont elítéli. Olyan sokat változott a világ az elmúlt négyszáz évben, hogy ma már Don Juan alakját akár nő is játszhatná. Don Juan folyamatosan megéli a szépet, gondolkodik a szépségen és az azon túli dolgokon is. A 21. század embere valahogy elfelejtette felismerni a szépet. A társadalom képes akkora nyomást helyezni az egyénre, aminek hatására azt fogja mondani, amit a társadalom elvár tőle és ez viszi el Don Juant is ahhoz a gondolathoz, hogy ő maga is hipokrita legyen. A dráma ezen problémafelvetése roppantul foglalkoztat. Következő munkám Moliertől a Tartuffe, ahol ugyanez a problematika merül fel. A Don Juan egy dráma, sokkal összetettebb annál, amit elsőre sejtenénk. Nemcsak az élet megmagyarázásáról szól, hanem a legnagyobb kérdésről: van-e nálunk nagyobb alkotó, aki nem feltétlenül Isten? Pont, mint a görög drámákban, felmerülnek azok a kérdések, hogy ki teremtette a világot s miért, de nem vallási környezetben. Nekem Don Juan a szerelemről is szól, s ez nekem éppúgy fontos, mint a többi kérdése a drámának, ugyanis magam is naiv szerelmes típus vagyok. Különleges üzenete a darabnak a hipokrácia, de ezt nem akartam túl hangsúlyossá tenni, hiszen körülvesz minket a mindennapokban. Moliere 400 évvel ezelőtt írta ezt a darabot, ennek ellenére minden mondata ma is releváns.

Fotó: Eöri Szabó Zsolt

2023 őszétől prózai színházrendező osztályt indít az SZFE-n. Milyen érzésekkel fogadta el a felkérést?

Nagy megtiszteltetés volt mikor a Színház- és Filmművészeti Egyetem felkért, hogy 2023-ban én indítsam a színházrendező osztályt. Egy ideje már professzorként dolgozom, Macedónia-Skopje, Ausztria-Graz, Horvátország-Zágráb, Görögország-Thessalonica és Olaszország-Lecce akadémiákon. Volt szerencsém fantasztikus professzorokkal találkozni a karrierem során, rengeteget tanultam tőlük, és ma is sokat használok abból, amit tőlük lestem el. Hiszem, hogy mi színházi emberek olyan közösség vagyunk, akik úgy adjuk át egymásnak a tudást, mint amikor az elefántok egymásnak érintik a fejüket. Nemes cselekedet a tapasztalatok és a tudás átadása a következő generációnak.

Milyen kihívásokkal jár ez a pozíció, és mik a tervei a következő tanévre?

Ez lesz az első olyan osztályom, akikkel együtt maradok a teljes tanulmányi időszak alatt. Ebben az értelemben tehát nagy felelősséget érzek, ugyanakkor hatalmas örömöt és izgalmat is. Egy ideje már tudatosan készülök a következő tanévre. Egy zágrábi színésszel és a zágrábi Drámai Művészeti Akadémia beszédtanárával együtt fejlesztem és írom össze azokat a módszereket, amelyek az évek munkájának és kísérletezésének eredményeként jött létre. Ennek a módszernek a neve “szabad esés”. Több országban különböző színházakban dolgozhattam, ezáltal megismerhettem és megérthettem a színházi élet nagyobb összefüggéseit és nagyban látom a színházi világot.

Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Mire helyezi a hangsúlyt a felvételi során, és mit tanácsol a jelentkezőknek?

Nagyon nehéz megítélni valakinek a tehetségét ilyen korai életszakaszban. Különösen azért, mert a legtöbb diák szinte semmiféle színházi tapasztalattal nem rendelkezik. De hozzák a saját világukat, a saját elképzeléseiket és a saját vágyaikat. Érdekel, hogy mi késztette őket arra, hogy a színházzal foglalkozzanak, érdekel, hogy milyen színházi formákkal találkoztak eddig, milyen darabokat olvastak vagy néztek meg, milyen színészek és rendezők vannak rájuk hatással. Nem azt várom el tőlük, hogy letegyék a rendezői vizsgát, hanem azt, hogy az egyetem elvégzése után rendezővé váljanak.

B. Török Fruzsina
Hegedüs Kata