Horváth Csaba és Rába Roland osztályvezetők harmadéves színházrendező-fizikai színházi koreográfus szakos osztálya januárban Párizsban járt. Ferenczy-Nagy Boglárka hallgatónk útinaplóban írta meg élményeit.

Újévkor azt szokás mondani, hogy ahogy kezdi az ember az újévet, úgy tölti majd az egész évet. Remélem, igaz a mondás, mert ebben az esetben az egész évem a kultúráról fog szólni. 2023. januárjában osztályommal – a harmadéves fizikai színházrendező és koreográfus osztállyal – Párizsban jártunk.

Művészettörténet, illetve drámatörténet óráinkon számtalanszor kerültek elő olyan referenciák, amelyek az európai kultúra fővárosához, Párizshoz vezetnek. Ez adta az ötletet, egy tanulmányi út megszervezéséhez, melyhez egyetemünktől támogatást kértünk. Ebben a városban a művészet és kultúra minden szeletébe bele lehet kóstolni. Élénk a színházi élet, a kortárs és hagyományos képzőművészet, a művészettörténet bármilyen korszakból is szemezgetünk. Mi főként ezekben mélyedtünk el utunk során. Persze az ezerarcú városban már egy városi séta is élményszerű: hagyomány és modernitás kéz a kézben jár, az utcákat járva itt és ott is történelmi lenyomatok, diadalívek, barokk utcácskák váltakoznak modern építészeti remekekkel, vagy komplett modern városrészekkel.

Január 10-én hajnali négy és fél öt között a Budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren találkoztunk, hogy elérjük hat órakor induló járatunkat. Reggel kilencre már Párizs belvárosában voltunk, és mivel a szállásunkat csak háromkor foglalhattuk el, még csomagjainkkal a vállunkon, rögtön a város egyik nevezetességét, a Saint Chapelle kápolnát látogattuk meg.

Miután csomagjainkat lepakoltuk, utunk a Centre Georges-Pompidou (Pompidou Központ) múzeumába vezetett. Engem személy szerint már maga a helyszín is lenyűgözött, egy hatalmas gyárépülethez hasonló (persze teljes egészében konstruált) épület, amely belülről olyan, akár egy kortárs művészeti pláza. Emeletenként és termenként különböző ideiglenes és állandó tárlatok találhatók, art-mozikkal és könyvtártermekkel tarkítva. Bár a hajnali kelés és az utazás fáradtsága egyre inkább leverni látszott bennünket, végignéztük a múzeum állandó tárlatát, ahol számos művészettörténet órai hivatkozást találtunk meg.

Utazásunk második napjára mindenki igyekezett kellőképpen kipihenni magát, hiszen az esti színház előtt számos kulturális program várt ránk. A csapat fele a Versailles-i kastélyba látogatott el, míg a többiekkel tettünk egy sétát a Pére Lachaise temetőben. Ellátogattunk a Rodin Múzeumba, ahol a szoborparkon és a belső tárlaton túl, egy ideiglenes tárlat is várt bennünket, amely az egyiptomi kultúra Rodinre gyakorolt hatásáról szólt. Az esti színház előtt még a Musée d’Orsay meglátogatása is belefért. Az átalakított vasúti épületben külön termekben megtekinthetők a XIX. század végének, illetve a XX. század első felének festészeti, képzőművészeti irányzatai. Este hét órára már az Odéon Színházban voltunk, fél nyolckor ugyanis kezdődött a Karamazov testvérek előadása. Az előadás francia nyelven zajlott, így a történet alapvető ismeretére támaszkodva értettük és értékeltük a színészek nagyszerű játékát, illetve a rendezés bravúrjait. Különösen az előadás zenei megoldásai ragadtak magával: egy ismert francia jazz fuvolista, illetve egy elektronikus zenész, a nézők számára is láthatóvá tett zenekari árokban folyamatosan élő zenével, illetve effektekkel kísérte az előadást, majd a szünetben rögtönzött minikoncerttel is megörvendeztették a teremben maradó nézőket.

A harmadik napunkat teljes egészében a Louvre bejárására szántuk. Igyekeztünk megfelelő stratégiát választani: mindenki kiválasztotta a számára leginkább érdekes részleget-részlegeket, és igyekezett az adott tárlatot minél alaposabban bejárni. Az osztályunk csapatokra szakadt, mindenki a számára leginkább tanulságos és inspiráló kiállításon töltötte az idejét. A napunkba belefért az is, hogy meglessük az Eiffel-torony esti fényeit, illetve a tervezett programon túl páran megnéztük a Lido 2 Paris kabarészínház Cabaret c. musical előadását. Érdekes volt látni egy nagyvárosi kabarészínház nagyszabású musicalét, amely tanulságos, érdekes, szórakoztató, és mindenképp maradandó élmény.

A negyedik napunknak jelentős részét a városi séta tette ki, mielőtt az esti előadásra a Théatre du Nord színházba indultunk volna. Néhányan betértünk a Musée du quai Branley etnográfiai múzeumba, és voltak, akik a Pompidou központba tértek vissza, hogy megtoldják az első napi látogatást. Este aztán a párizsi színházi élet újabb aspektusába, a teljes egészében prózai színházba nyerhettünk bepillantást.

Párizsi utazásunk valódi kulturális feltöltődés volt, sok-sok színházi és kultúrtörténeti érdekességgel és tanulsággal. Biztos vagyok benne, hogy a látottak beépülnek a további munkáinkba, s az utazásunk élményei vissza-vissza köszönnek majd az egyetemi éveink során.

Ferenczy-Nagy Boglárka