Ünnepélyes keretek között átadták a Színház- és Filmművészeti Egyetem új helyre költözött, felújított könyvtárát, amely több mint 63 ezer különböző típusú dokumentuma között igazi ritkaságokat, XVIII.-XIX. századi védett kiadványokat, kézzel másolt színműveket is őriz. 2022. január 21-én, pénteken, ünnepélyes keretek között került sor a Színház és Filmművészeti Egyetem könyvtárának átadó eseményére az egyetem Vas utcai épületének felújított […]
Ünnepélyes keretek között átadták a Színház- és Filmművészeti Egyetem új helyre költözött, felújított könyvtárát, amely több mint 63 ezer különböző típusú dokumentuma között igazi ritkaságokat, XVIII.-XIX. századi védett kiadványokat, kézzel másolt színműveket is őriz.
2022. január 21-én, pénteken, ünnepélyes keretek között került sor a Színház és Filmművészeti Egyetem könyvtárának átadó eseményére az egyetem Vas utcai épületének felújított – a Nádasdy és a Várkonyi teremből könyvtári célra átalakított – szárnyában.
Az esemény kiemelt vendégei között szerepelt: Rózsa Dávid, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, Dr. Kocsis Miklós, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutató Intézet igazgatója, Szóllás Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Könyvtári és Levéltári Főosztályának főosztályvezetője, továbbá Vidnyánszky Attila, a Színház- és Filmművészetért Alapítvány Kuratóriumának elnöke, Dr. Szarka Gábor, a Színház- és Filmművészeti Egyetem kancellárja és Dr. Karsai György, a Színház- és Filmművészeti Egyetem, Doktori Iskolájának vezetője.
A Vas utca 2/d épület földszintjén a mai kor igényeihez igazodó könyvtár és olvasói tér alakult ki, ahol a vendégek betekintést nyerhettek az értékes, izgalmas gyűjteményrészekbe, illetve a médiatár anyagából válogatott diplomafilmekbe és vizsgaelőadások felvételeibe.
Vidnyánszky Attila, a Színház- és Filmművészetért Alapítvány Kuratóriumának elnöke, megnyitó beszédében kiemelte, az Alapítvány az elmúlt másfél évben nagyon nagy energiát fektetett annak érdekében, hogy az oktatás körülményein javítson. “Infrastrukturális szempontból nagyot léptünk előre, ami korántsem az út vége. Azon ott van valahol vízióként az új campus, aminek valóságos, reális lehetősége is elérhető távon belül van.”
Ugyanakkor, hozzátette: –ez a nap ünnep, a szellemi építkezés szempontjából nagyon fontos. Az elmúlt 20-30 év tendenciáit figyelve, ez egy komoly feladat, ha magunk elé tűzzük, hogy olyan diákjaink, olyan végzőseink legyenek, akiket érdekel a múlt, akik építkeznek abból, a szakmai tudásból, ami korábban volt és akik érdeklődők és nyitottak a világ felé és a világ más táján megvalósuló alkotások, gondolatok felé fordulva saját maguk művészi kvalitásait gazdagítják. Ezért rettenetesen fontos, hogy egy valóban XXI. századi körülmények között működő könyvtár, kottatár és videótár, sok-sok izgalmas relikvia vegye itt őket körbe.
Továbbá háláját fejezte ki a dolgozóknak és mindenkinek, aki segített a megvalósításban, kiemelve Dr. Fülöp Péter művészeti, közművelődési és közgyűjteményi ügyekért felelős helyettes államtitkárt. Vidnyánszky Attila biztosította a jelenlévőket arról, hogy a kuratórium elnökeként partner lesz minden hasonló kezdeményezésben, fejlesztésben, minden új gondolat valósággá, gyakorlattá alakításában, hisz a kuratóriumnak feltett szándéka, hogy az elkezdett munka folytatódjon.
Szóllás Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Könyvtári és Levéltári Főosztályának főosztályvezetője kiemelte, az Emberi Erőforrások Minisztériuma ágazati irányítása számára különösen fontosak a művészeti könyvtárak, mivel speciális gyűjtőkörük és egyedi állományuk pótolhatatlan gyűjteménnyé teszi őket. Továbbá méltatta a sokoldalú képzett kollégákat, akik nélkül az információ bázis nem, vagy csak nehezen volna használható, hozzátéve: “Éppen ezért fontos lépés és egyben kiérdemelt elismerés, hogy az SZFE több mint 150 éves könyvtára immáron országos szakkönyvtárként működik tovább. A könyvtár munkatársainak kvalitásait nem csupán a könyvtárhasználók és az egyetem ismerik el, hanem az állam is. Azt, hogy nem csupán a könyvtár- és információtudományban bírnak jártassággal, hanem ismerik, értik és szeretik a színházi és filmes kultúrát. Az egyetemi polgárt, az oktatót, a kutatót, a művészt, a könyvtárhasználót eligazítják Blaha Lujzától, Kabos Gyulán át Törőcsik Mariig, és ezeken túl terjedő világban. Gyűjtik, gyarapítják és használatra bocsátják a hazai és nemzetközi szakirodalmat, szövegkönyveket, kottákat, filmfelvételeket, népdalokat és műdalokat.”
Szóllás Péter, a könyvtárvezető asszonynak és munkatársainak a magas színvonalú munkát, az egyetemnek és az alapítványnak pedig a gyűjteményre irányuló figyelmet köszönte meg. Kifejezte meggyőződését annak tekintetében, hogy bár az országos szakkönyvtári besorolás több felelősséget és feladatot jelent, a könyvtár rendelkezik mindazon készségekkel és teherbírással, amely ezzel jár.
Dr. Kocsis Miklós, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutató Intézet igazgatója köszöntőbeszédében, Vidnyánszky Attila szavaihoz csatlakozva az ,,ünnep” gondolatkörét egészítette ki az inspiráció és együttműködés kifejezésekkel, mivel: “Inspiratív ez a tér és inspiratív az a gyűjtemény, amiről Vidnyánszky Attila elnök úr beszélt. Fantasztikus az a fejlesztés, ami végbement. Inspiráció az, amiről Szóllás Péter főosztályvezető úr beszélt, hiszen egy országos szakkönyvtárban vagyunk. Ilyen minősítése kevés könyvtárnak van ebben az országban. Mindenkinek, aki könyvtári tevékenységgel foglalkozik, az a célja, hogy ilyen típusú minősítést elérjen, amely nem csak minősítés, hanem minőség is egyben.”
Takács Gabriella könyvtárvezető asszony köszönő beszédében elsőként a könyvtár korábbi vezetőit méltatta: Dr. Knorrné Csányi Zsuzsannát és Jankovich-Bésán Katalint, aki 33 évig gondozta az egyetem kottatárát. Kiemelte, nélkülözhetetlen ismerni a könyvtár működésének régebbi és alaposan kidolgozott módszereit, mert csakis ezen az ismereten alapulhat a változások és változtatások jelenlegi iránya.
Valamint hálás köszönetet mondott az olvasóknak, a könyvtár látogatóinak, s köztük kitüntetett figyelemmel az egyetem hallgatóinak és oktatóinak, a kutatói és oktatói bázis megteremtéséért felelős Doktori Iskolának azért a türelmes, és mindig támogató hozzáállásért, az igények megfogalmazásáért, az építő kritikákért, mellyel évek, sőt évtizedek óta inspirálóan járulnak hozzá az egyetem könyvtárának létéhez és fejlődéséhez.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Könyvtári és Levéltári Főosztálya munkatársainak köszönte a szakmai bizalmat, a módszertani kérdésekben nyújtott, szakszerű “mindig közvetlen hangú és nagyon segítőkész – támogatást. Elődeink munkájának eredményeképpen könyvtárunk 2000. június 16-án nyert felvételt a nyilvános könyvtárak jegyzékébe. Huszonegy évvel később, a művészeti könyvtárak sorában másodikként, tavaly, június 29-ike óta országos szakkönyvtárként működünk tovább, mely még nagyobb felelősséget és az egyetemünkön túlmutató, új feladatokat ró a könyvtárunkra a gyűjteményfeldolgozás és megőrzés, a névtérépítés, a digitalizálás, a szakterületi információellátás terén. A megkezdett együttműködést ennek érdekében kívánjuk tovább erősíteni – a mindennapi munkánkba beépítve is – az Országos Széchényi Könyvtárral, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutató Intézetének könyvtárával, a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet könyvtáraival.”
A könyvtárvezető asszony megköszönte a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetőségének, hogy a könyvtár átalakítása, költöztetésének tervezése során figyelembe vették a könyvtárszakmai szempontokat, a javaslataikat meghallgatták; a könyvtári szolgáltatások és infrastruktúra korszerűsítését, az adatbázisok előfizetését, az értékes, intézménytörténeti gyűjtemények hosszú távú megőrzését célzó törekvéseiket támogatták, s e gyűjtemények digitalizálásának feltételét megteremtették.
Takács Gabriella könyvtárvezető asszony záró gondolataiban megemlékezett azokról, akik már nem lehetnek közöttünk, de gondos munkájukat őrzik e gyűjtemények: “Itt és most megemlékezem. Köszönetet mondok az első és minden egykori könyvtárnoknak, könyvtárosnak, a növendékeknek és tanároknak, azoknak a munkatársaknak, akiket elveszítettünk, akik már nem lehetnek velük. S akiknek keze nyomát, bejegyzéseit őrzik e csodálatos archívum példányai. Az ő munkájuknak és közreműködésüknek köszönhetően vált ily gazdaggá ez a gyűjtemény, melyet tisztünk és szerencsénk megőrizni mindannyiunknak.”
Fotók: Schwarczenberger Ludván Gyöngyi
2022.01.25.