Archív felvételek, korabeli bejátszások, versek és forradalmár színművészek beszámolói hangzottak el az SZFE 1956-os megemlékezésén az Uránia moziban, ahol azt is bejelentették, a filmszínház csőtörés által elöntött, végre felújított alagsorában hallgatói klubot, próbatermet és játszóhelyeket alakítottak ki a diákoknak. Az 1956-os dicsőséges eseményekről forradalmár színművészek, Bodrogi Gyula és Dózsa László beszámolóival, archív felvételekkel és rádióbejátszásokkal, […]
Archív felvételek, korabeli bejátszások, versek és forradalmár színművészek beszámolói hangzottak el az SZFE 1956-os megemlékezésén az Uránia moziban, ahol azt is bejelentették, a filmszínház csőtörés által elöntött, végre felújított alagsorában hallgatói klubot, próbatermet és játszóhelyeket alakítottak ki a diákoknak.
Az 1956-os dicsőséges eseményekről forradalmár színművészek, Bodrogi Gyula és Dózsa László beszámolóival, archív felvételekkel és rádióbejátszásokkal, valamint Beethoven Egmont-nyitányával emlékezett meg Egyetemünk. A forradalom zenéjét követően a diákokból, tanárokból és az egyetem vezetéséből álló hallgatóság először Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című, emblematikus versét hallgathatta meg felvételről a legendás Sinkovits Imre előadásában. Ezzel párhuzamosan kivetítőn az október 23-i békés diáktüntetést, a lyukas zászló megszületését és egyéb forradalmi eseményeket megörökítő archív felvételeket láthattunk.
A megemlékezésen köszöntőt mondott Novák Emil rektorhelyettes, aki felidézte az október 22-i és 23-i történések krónikáját, kiemelve az akkori főiskolások szerepét az eseményekben. Mint mesélte, az SzFE-sek emelték fel a menetben a Kossuth-címert, a főiskola tanulmányi osztályának vezetője kokárdát osztogatott. Külön megemlékezett azokról – a főleg operatőr – hallgatókról, akiknek tevékenysége nyomán mintegy tizenötezer méternyi filmszalag maradt ránk, például Zsigmond Vilmosról, Sára Sándorról vagy Hildebrand Istvánról.
A rektorhelyettes beszédét követően Bodrogi Gyula, a nemzet színésze és művésze ötvenhatos élményeiről mesélt a diákságnak. Elmondta, mekkora élmény volt, ahogy a 23-i menetben egyre többen és többen lettek, ahogy gyűltek az emberek, és azt is, este „mire a Parlamenttől a Rákóczi útra értem, már lőttek a Rádiónál”. Beszélt a Forradalmi Bizottságban betöltött szerepéről, a kokárdákat osztogató Vaskónéról, és Básti Lajos, valamint Törőcsik Mari alakját is megidézte.
A 2019-ben kiváló művészi címmel kitüntetett Dózsa László arról beszélt, milyen szörnyűségeket élt át az ötvenes évek elején, amely emlékek motiválták őt ’56-ban, mielőtt az utcára ment volna.
A beszámolókat a Szabad Európa Rádió korabeli adásaiból készült bejátszások követték, részletek hangzottak el híradásokból, beszédekből, valamint az október-novemberi napokban a rádióhoz érkezett üzenetekből, amelyeket sikeresen disszidálók, családtagjaikért aggódó rokonok, barátok, szerelmesek küldtek.
Az Uránia Nemzeti Filmszínházban tartott ünnepi műsor után bemutatták a Hallgatói Önkormányzat érvényesen megválasztott, új tagjait, valamint a hallgatók birtokba vehették az Uránia számukra átalakított, felújított alagsorát is, ahol diákklubot, próbatermeket, vetítőket és játszóhelyeket alakítottak ki.
Forrás: Sárdi Krisztina Magyar Hírlap
Fotók: Koncz Márton – Origó