Huszonhétszeres volt a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendezői szakára a túljelentkezés, prózai színésznek csaknem négyszázan jelentkeztek, közülük tizenhármat vettek fel, és a többi szakra is sokkal többen akartak bejutni, mint ahány hely volt.

Szarka Gábor, az egyetem kancellárja azt mondta: számítottak ugyan provokációra, de nem történt ilyesmi – minden jelentkező tisztességesen felkészült, és végigment a felvételi eljáráson. A kancellár hozzátette: az elmúlt félévben felújították az egyetem épületeit, rendbe tették az irattárat – ami lényegében kukazsákokban tárolt papírhalmaz volt -, az oktatáshoz új eszközöket – kamerákat, hang- és fénytechnikai berendezéseket, számítógépeket – vásároltak, pótolták az adminisztrációs hiányosságokat, lezárták a félévet, és rendkívül sikeres volt a felvételi is. A személyét ért támadásokról azt mondta, tudta, hogy támadják majd, de ezt az ember tudomásul veszi, és dolgozik tovább. „Nem az a fontos, hogy mit mondanak rólam olyan emberek, akik nem ismernek. Az a lényeges, hogy mit mond a feleségem, a gyerekeim, a barátaim, illetve hogy ítéli meg a munkám a fenntartó, akinek szakmailag elszámolással tartozom. A családom teljes mértékben támogatott – és támogat ma is -, a barátaim is megmaradtak, az alapítvány kuratóriuma pedig elégedett a munkámmal. Igaz, az elején kaptam halálos fenyegetéseket is, de ha ezek befolyásoltak volna, nem lett volna eredményes a munkám” – mondta. Interjú Szarka Gáborral, a Színház- és Filmművészeti Egyetem kancellárjával.

Hétfőn tartotta alakuló ülését a Színház- és Filmművészeti Egyetem új szenátusa. Miért volt szükség új szenátusra?

Minden egyetem autonómiáját a szenátus biztosítja. Az a szenátus, amely ezen az egyetemen működött, a modellváltás időszakában – tavaly nyár végén – testületileg lemondott. Ezért úgy kellett alakítani a Szervezeti és Működési Szabályzatot, hogy az alapítvány pótolja ezt a testületi hiányosságot, így biztosítva az egyetem működését addig, amíg az új szenátus megalakul. Most, hogy az új testület létrejött, az SZMSZ szerint visszakapja a jogköröket – vagyis véleményeznie kell az intézmény fő dokumentumait, amelyeket majd az alapítvány hagy jóvá.

Voltak adminisztratív hiányosságok, amelyeket pótolniuk kellett azóta, amióta átvették az egyetemet?

Számos hiányosság volt, amelyet pótolni kellett, és jelenleg is zajlik a munka. Elsősorban a Neptun rendszerben – az oktatási adminisztrációban –, de a szabályzatok tekintetében is találtunk súlyos hiányosságokat. Ezeket folyamatosan pótoljuk, és készítjük az új szabályzatokat. Minden tekintetben igyekszünk az egyetem adminisztratív hátterét is rendbe tenni.

Tudna konkrétumot mondani, hogy mi volt a legmegdöbbentőbb, ami hiányzott?

A Neptun-rendszerben alap adatok hiányoztak. Nem írtak be például jegyeket. Amikor átvettük a Neptunt, az egész évben összesen hat darab jegy volt beírva. Pedig a legfontosabb az egyetem életében az, hogy az oktatási adminisztráció rendben legyen. Ennek vannak követelményei. Az oktatói ügyintézésben óriási hiányosságok voltak. Ezeket az elmúlt hat hónapban pótoltuk, és persze a többi hibát, elmaradást is, valamint számos fejlesztést is elindítottunk, végrehajtottunk.

Azt láttuk, hogy milyen állapotban vették át az egyetemet. Erre számítottak?

November elején szűnt meg a blokád, akkor tudtunk először bemenni az épületbe. Iszonyatosan leromlott állapotban találtuk a létesítményeket. Azt sejtettük, hogy nem lesz túl jó állapotban az intézmény, hiszen fotókat láttunk már korábban, de arra nem számítottunk, ami fogadott minket. Az első dolgunk az volt, hogy felmértük az állapotot, és új oktatási helyszíneket is kerestünk. Így jött képbe a régi Duna TV székház, amit aztán felújítottunk, és megkapta a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézet. Az elmúlt hónapokban lényegében felújítottuk a teljes infrastrukturális hátteret. Az adminisztratív központ az Infoparkba költözött, az egyetem pedig három helyszínen működik: a Szentkirályi utcában, az Urániában és a korábban említett volt Duna Tv székház egyik épületrészében. Az épületek felújítása mellett beszereztük, illetve folyamatosan szerezzük be az oktatáshoz szükséges új technikai eszközöket – kamerákat, hang- és fénytechnikai berendezéseket, számítógépeket, és mindent, ami szükséges. Az Urániát is átalakítjuk, ahol multifunkciós helyszínként akár színházi előadásokat vagy filmvetítéseket is lehet tartani. Megújul a színpadtechnika és az alagsorban lévő rendezvényhelyszíneket is felújítjuk, ahol vetítéseket, kamaraelőadásokat lehet majd tartani.

Aznap, amikor az egyetem még blokád alatt volt, és megpróbált tárgyalni, de nem engedték be az épületbe, gondolta volna, hogy a félév sikeresen zárul, és a felvételi is sikeresen zajlik majd?

Ha nem gondoltam volna, hogy így lesz, akkor nem is lett volna szabad elvállalnom ezt a feladatot. Biztos voltam benne, hogy a válságidőszakot tudjuk majd kezelni. Voltak konkrét céljaink, elképzeléseink, és bár nem tudhattuk pontosan, hogy milyen állapotban találjuk az épületeket vagy éppen az adminisztrációt, de sejtéseink azért voltak. Nagyjából fel tudtunk tehát készülni. Az Egyetem új vezetése és a kollégák nagyon komoly munkát végeztek fél év leforgása alatt. Korábban is dolgoztam egyetemen, és tudom, hogy ennyi stratégiai feladatot, amennyit mi fél év alatt elvégeztünk, más egyetem hosszú évek alatt szokott teljesíteni. Ahogyan már említettem, felújítottuk a létesítményeket, rendbe tettük az irattárat – ami gyakorlatilag kukászsákokban tárolt papírhalmaz volt. Csak ez utóbbin majdnem négy hónapot dolgoztak a kollégáim. Elfogadta a kuratórium a 2020-as pénzügyi beszámolót, elkészítettük a 2021-es költségvetést, most pedig új szenátust hoztunk létre. Mindezzel párhuzamosan az Egyetem munkavállalói Üzemi Tanácsot is választottak. A felsőoktatásért felelős Innovációs és Technológiai Minisztérium elfogadta az Egyetem által szintén az elmúlt hónapokban elkészített Intézményfejlesztési Tervet. Mivel az egyetemnek – és a Doktori Iskolának is – idén járt le az akkreditációja, most a MAB által felügyelt akkreditációs eljárás is folyamatban van, június végéig kell leadni az önértékelést, majd ősszel egy bizottság is meglátogatja az Egyetemet. Mindeközben készítjük az Egyetem hosszú távú stratégiáját is, melynek megvalósításával az SZFE – kilépve a belterjességéből – egy országosan is meghatározó művészeti és kulturális intézménnyé válik. Az előbb felsorolt feladatokat egy súlyos járványidőszakban végeztük, és nem igazán támogató közegben. De talán már azok is láthatják az eredményeinket, akik eddig szkeptikusok vagy ellenállók voltak velünk szemben. Azt nem lehet elvitatni, amit vezetőtársaimmal és kollégáimmal együtt letettünk az asztalra az elmúlt néhány hónapban.

A felvételi adatokat nézve minden szakra jelentős volt a túljelentkezés. A film- és televíziórendezés szakra 27-szeres, a filmírás szakra 18-szoros, operatőr szakra 22-szeres, filmvágó szakra 15-szörös, televíziós műsorkészítés szakra 16-szoros, prózai színésznek pedig csaknem négyszázan jelentkeztek a 12-13 helyre. Ezek szerint nem volt igaza azoknak, akik azt állították, nem jelentkezik senki a megújult egyetemre…

Valóban komoly túljelentkezés volt minden szakra. Egyáltalán nem úgy alakult a felvételi, ahogyan azt a velünk szemben állók várták, és amiket terjesztettek. Azt kell mondanom, hogy mindent megoldottunk, minden munkát elvégeztünk, a futó szemeszter és a felvételi is sikeres volt, minden rendben zajlott, és a jövőben is így lesz, megvalósítjuk a terveinket. Ezt üzenem mindenkinek, aki esetleg aggódott vagy a sikertelenségünkben reménykedett.

Azt tudja, hogy milyen hangulatban zajlott a felvételi?

Természetesen a felvételi eljárás szakmai részét az akadémiai vezetés végezte. Azt tudom, hogy minden a legnagyobb rendben zajlott. Számítottunk arra, hogy esetleg történnek majd provokációk, de nem volt ilyen. Mindenki tisztességesen készült, ugyanúgy, mint más egyetemek felvételijére, minden jelentkező végigment a felvételi eljáráson, és tanáraink közülük választották ki a legtehetségesebbeket. A hallgatói önkormányzat a felvételi egy adott időszakában ugyan próbálta azt a látszatot kelteni az üzeneteivel, hogy itt ideológiai vagy más alapon választjuk ki a hallgatókat, de ez természetesen nem igaz. Meg lehet nézni a felvételi lapokat, sem írásban, sem szóban nem volt olyan kérdés, hogy milyenek a politikai nézetei a jelentkezőnek. Kizárólag szakmai felvételi zajlott.

Akik most úgynevezett FreeSZFE-sek, továbbra is hallgatói az egyetemnek?

Ők passzivált hallgatói most az SZFE-nek. Talán kivárnak, hogy ott milyen lehetőségeik lesznek, működik-e majd a külföldi egyetemekkel való együttműködés. De erről többet nem tudok, és nem is akarom hozzájuk igazítani a mi tevékenységünket. Nekünk konkrét céljaink, terveink vannak, folyik a hosszú távú stratégiai tervezés folyamata. Nem szeretnénk azokhoz pozícionálni magunkat, akik nem értenek velünk egyet. Mi csináljuk a dolgunkat, más pedig végzi a saját dolgát. Ez egy szabad ország, szabad emberekkel, mindenki eldöntheti, hogy a tankötelezettség befejeztével milyen módon kívánja végezni tanulmányait. Aki ma Magyarországon akkreditált felsőoktatási képzésben szeretne színházi vagy mozgóképes tanulmányokat folytatni, annak ezt az SZFE tudja a legmagasabb színvonalon biztosítani. Aki mellettünk dönt, szívesen látjuk. Akár a passzivált hallgatókat is örömmel visszavárjuk, ha úgy döntenek, hogy visszatérnek. Egy kérésünk van, hogy aki ezen az egyetemen dolgozik vagy tanul, tartsa be az egyetem szabályzatait és tisztességgel viszonyuljon az intézmény rendjéhez, hírnevéhez.

Voltak korábbi hallgatók, akik a pandémia után visszatértek, és folytatták a tanulmányaikat?

Természetesen, voltak osztályok, amelyek visszajöttek, zajlik a tanítás, senkit semmilyen hátrány nem ért, jók a körülmények, minden a legnagyobb rendben folyik. Azok a tanárok, akik szintén maradtak, azt mondták: nem befolyásolja őket semmi, a korábbinál jobb körülmények között végzik a munkájukat, jelenleg pedig zajlanak az egyes osztályok vizsgaelőadásai. Az kétségtelen, hogy jelenleg a legnagyobb figyelemmel övezett egyetem vagyunk, és sok munkával eredményesek lettünk. Azt érzékeljük, hogy – talán látva az eredményeinket – már kevésbé támadnak minket. A legnehezebb az volt, hogy az elmúlt hónapokban vezetőtársaimmal úgy kellett vezetnünk az egyetemet, hogy minden pillanatban figyelték minden szavunkat, minden mozdulatunkat. De a munka öröme kárpótolt minket mindenért.

Egyszer sem bizonytalanodott el – elsősorban lelkileg? Nem érezte, hogy túl nehéz ilyen ellenállás mellett végezni a feladatot?

Mivel határozott céljaink voltak, láttam a jövőt. Minden munkafolyamat, amit sikeresen zártunk, örömmel töltött el. Nem törtem össze. Tudtam, hogy támadnak majd, de ezt az ember tudomásul veszi, és dolgozik tovább. Nem az a fontos, hogy mit mondanak rólam olyan emberek, akik nem ismernek. Az a lényeges, hogy mit mond a feleségem, a gyerekeim, a barátaim, és hogyan értékeli a munkánkat a fenntartó kuratórium. A családom teljes mértékben támogatott – és támogat ma is -, a barátaim is megmaradtak, a kuratórium pedig nagyra értékeli azokat az eredményeket, amit az Egyetem vezetése ilyen rövid idő alatt elért. Persze még az elején kaptam halálos fenyegetést is, de ha ezeket komolyan vettem volna, biztosan nem lett volna eredményes a munkám. Még őrzöm ezeket az e-maileket, elég szórakoztatóak…

A modellváltás önöknél zajlott a legviharosabban, már majdnem túlnőtt önmagán. Háttérbe szorult a lényeg: mit jelent az egyetemnek a modellváltás?

A modellváltás után alapítványi fenntartású magánegyetemként működünk. Más például az itt dolgozók státusza: eddig közalkalmazottak voltak, most munkavállalók. Az anyagi lehetőségek is megnyíltak, tudunk pályázni különböző forrásokra, gazdálkodási tevékenységet tudunk végezni. Mind működésben, mind humán erőforrás tekintetében sokkal nagyobb a mozgásterünk. A kuratórium részéről ugyan most szorosabb a fenntartói felügyelet elsősorban szakmai szempontból, de ez a nagyobb kontroll még segíti is az egyetem működését. Összességében el lehet mondani, hogy az SZFE modellváltása mindenképpen ösztönzőleg hatott a hazai színházi és mozgóképes felsőfokú szakemberképzés teljes megújulására.

Forrás: www.origo.hu