Az előadásról, annak születéséről és a végeredményről Egyetemünk negyedéves bábszínész osztályának vezetője, Ellinger Edina mesélt.

“A darabot Szikszai Rémusz rendezte, akivel már két éve megállapodtunk, hogy harmadévben eljön és tart egy kifejezetten prózai színészmesterség kurzust az osztálynak. Ez azért fontos számomra, mert azt éreztem, hogy még hiányosságuk van abban a hallgatóknak, hogy mit jelent nőnek és férfinak lenni a színpadon, de nem báb mögött, hanem mint prózai színész. És megismerve Rémusz munkáit azt láttam , hogy az ő egyik erőssége, hogy ezt zseniálisan „kitudja ütni” a színészből. Hogy mit jelent alapvetően a szexus a színpadon, mit jelent nőnek és férfinak lenni, és úgy megszólalni, hogy perzseljenek a vágyak, a vadság. Ez volt az ő feladata ezzel a prózai színészmesterség vizsgával. És természetesen minden más, ami hozzá tartozik a prózai színészmesterség oktatáshoz. Ráadásul minden hallgatót meg kellett mutatni a vizsgában, mindenkinek kellett szerep, ő döntött úgy, hogy erre a Rómeó és Júlia a legalkalmasabb, mert abban vannak megfelelő szituációk, abban vannak megfelelő szerepek, alapvetően sok fiatalról szól férfiakról és nőkről, vágyakról. Ugyanakkor alkalmazott egy csavart, nagyon speciális metodikával tanította őket, hozta létre magát az előadást az osztállyal, nem osztotta ki a szerepeket, úgy, hogy minden növendékem eljátszik egy szerepet, hanem átadják egymásnak a szerepeket és közösen húzzák meg a szerepíveket. Ez azt jelenti, hogy nincs klasszikus szereposztása a darabnak, tehát nincs leosztva, hogy ki játssza a Lőrinc barátot, ki játssza Rómeót és ki a Júliát, hanem a szerepek föl vannak osztva a növendékek között, így minden növendék játszik Rómeót is, meg Júliát is egy-egy jelenetben. Az a metodika, hogy elindul az első ember, az első színész, mondjuk két jelenetet végigcsinál, és a következő jelenetben a másik növendéknek már abban az állapotban kell bejönnie, amiben az előző ember kiment, hiszen közösen húzzák meg a szerepívet. Elképesztően nehéz de megcsinálták. Az előnye az volt, hogy nagyon szépen megmutatkozik minden növendék ebben a vizsgaelőadásban, mindenkit látunk. Ami a legszebb – legalábbis számomra – ebben a történetben, hogy minden nehézség ellenére egy csodálatos előadássá formálódott rendhagyó próbálkozásunk. Én mint néző,  azonosulni tudok ezekkel a színpadi sorsokkal úgy, hogy nem egy színész játssza el a szepeket. Szerintem ez egy csodálatos dolog.

Varró Dániel fordításának felhasználásával az előadás szövegét szerkesztette: Szikszai Rémusz zenei vezető: Podlovics Laura. Rendezőasszisztens: Aradi Regina Anna a díszletért köszönet a Vaskakas Bábszínháznak, Cziegler Balázsnak és Pelsőczy Rékának. Külön köszönet a Budapest Bábszínház munkatársainak. Kurzusvezető, rendező: Szikszai Rémusz Osztályvezető tanár: Ellinger Edina

Aki lemaradt róla: a darab a következő tanévben még színre kerül.