A Színház- és Filmművészeti Egyetem és a Zeneakadémia oktatója hosszan tartó betegség után, életének 51. évében távozott az élők sorából.

Tallér Zsófia 1970-ben született Dorogon. Zeneakadémiai tanulmányait Bozay Attila és Petrovics Emil irányítása alatt végezte, 1992-ben zeneelmélet-tanári, 1994-ben zeneszerzői diplomát szerzett. Alapító tagja volt a NOVUS Kávéház Zenei Műhelynek, majd dolgozott a Nemzeti Színház zenei vezetőjeként. 1999-től az Színház- és Filmművészeti Egyetem, 2000-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, az alkalmazott zeneszerzés szakirány társalapítója volt.

1999-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenét, filmzenét, zenedramaturgiát, alkalmazott zeneszerzést oktató tanára és a Doktori Tanács tagja.

2011-ben Fekete Gyulával megalapítja Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerző tanszakának Alkalmazott zeneszerzői szakirányát, amelyet az LFZE az SZFE-vel szoros együttműködésben indított. Az SZFE részéről az induló osztályok vezető tanára.

2015-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatási rektorhelyettese.

TANULMÁNYOK:

2015 film- és videoművészet habilitáció, Színház- és Filmművészeti Egyetem

2009 „summa cum laude” DLA, Színház- és Filmművészeti Egyetem

1995 zeneszerzői diploma, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, kitüntetéssel

1992 zeneelmélet tanári diploma, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, kitüntetéssel

Kompozíciói rendszeresen szerepeltek hazai és nemzetközi koncertpódiumokon, komolyzenei fesztiválokon, illetve számos színházi és filmes produkció kötődik nevéhez. 2004-ben megnyerte a Balassi Bálint Zeneszerzői Pályázatot a Balassi Bálint nevére című újreneszánsz nagyzenekari kantátájával. Mundruczó Kornél több filmjéhez és színházi rendezéséhez is írt kísérőzenét, amelyek közül A 78-as Szent Johannája című rövidfilm zenéjéért elnyerte a Magyar Tévé- és Filmkritikusok Díját, a Johanna című operafilmet pedig 2005-ben meghívták Cannes-ba, ahol az „Un certain regard” szekció keretében mutatták be.

Számos színpadi művet komponált, többek közt 2006-ban a Bogármese című gyermekbalettet, 2011-ben A herceg lova, 2017-ben az Aprószentek című operákat, valamint 2019-ben a Mátyás Király vándorúton című meseoperát. Leánder és Lenszirom című, 2015-ben bemutatott operáját a Magyar Állami Operaház egyedülálló módon három évadon keresztül műsorán tartotta, így több mint 15 000 néző láthatta; az előadás CD-n és DVD-n is megjelent.

Munkásságát 2011-ben Erkel Ferenc-díjjal, 2016-ban Bartók–Pásztory-díjjal ismerték el. 2011-ben Boribon muzsikál című gyereklemez zenéjéért „Az év gyermekalbuma” kategóriában Fonogram-díjat, 2015-ben Pert Em Heru című művéért Artisjus-díjat vehetett át.

Két oktatási intézménye között többféle kapcsolatot is kezdeményezett, egy néhány évvel ezelőtt készült interjúban egy akkoriban született kezdeményezésről, és az SZFE hallgatóról így mesélt:

„- Ez a kooperáció szervezett keretet biztosít a „nagy találkozásokhoz”. Az SZFE-n évek óta rendezett sanzonversenyek izgalmas kirándulások a zeneszerzőnövendékeknek, mivel olyan előadókra kell minőségi zenét írni, akik nem profi énekesek, olyan elvárásoknak megfelelni, melyek ismeretlenek a klasszikus képzésben. Ez is egyfajta alkalmazott helyzet, de hiányzik a láncból a rendező, aki azt mondja, hogy ne ezt, vagy ne így. Az, hogy valaki heti rendszerességgel, kötelezően részt vesz a másik munkájában, egy olyan együttélést eredményez, ami jóval mélyebb, mint egy véletlenszerű egymásra találás, hiszen nagyon nagy részben függ az emberi habitustól, ki kivel tud együttműködni, és ez nem elsősorban művészi kvalitás kérdése. Szerencsére a színművészetin sokféle osztály van: rendezők, bábosok, koreográfusok, színészek, filmesek, és itt a stílusgyakorlatok révén mindenki megtalálhatja a neki megfelelő terepet.”

Várjon Dénes és Tallér Zsófia a 2016-os Bartók-Pásztory Díj átadáson

Forrás: SZFE archívum, Fidelio, Papageno.

Fotó: Twelvetones Production Music, Zeneakadémia/Bielik István