A végzős rendező Szász János és Janisch Attila osztályában végezte el a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) alapképzését, majd Enyedi Ildikó osztályába járt mesterszakra. Itt készítette el Ostrom című diplomafilmjét. Az alkotó a csütörtökön Budapesten tartott sajtótájékoztatón kiemelte: minden, amit a filmes szakmáról tud, az egyetem mestereitől tanulta.
A rendező és a film stábja október 11-én Los Angeles-ben, az Amerikai Filmakadémia Samuel Goldwyn Theater-jébe szervezett díjátadón vesz részt, ahol kiderül, hogy a film az Arany, az Ezüst vagy a Bronz Diák Oscar-díjat kapja – idézte fel az egyetemen rendezett csütörtöki sajtótájékoztatón Balázs Gábor, az SZFE Film- és Médiaintézetének vezetője.
Szász János szerint Kovács István “kiváló tanítvány volt”, aki tudatosan készült a szakmára, minden műfajt kipróbált és “nem egyfajta dolgot dédelgetett” csupán. Elmondta, hogy a fiatal rendező maga is “háborús gyerek” – a Vajdaságban született – és az Idegen Föld című kisfilmjében talált rá erre a témára. A filmes tapasztalatszerzések után visszatért oda, ahonnan jött, és saját hangon tudott megszólalni – emelte ki Szász János.
A diák Oscarra idén összesen 1582 nevezés érkezett, amelyek közül hét kategóriában 39 film versenyez a végső győzelemért. Balázs Gábor kiemelte: “nincs a világon olyan filmes iskola, amelyik három egymást követő évben a legjobb idegen nyelvű kategóriában diák Oscar-jelöltségig jutott volna fikciós kategóriában”. Kis Hajni Szép alak című munkája 2016-ban, tavaly pedig Freund Ádám rendezése, a Földiek című alkotása versenyzett a döntősök között.
Janisch Attila úgy vélte, hogy az egyetemen 2011-ben indított, úgynevezett 6×6-os filmes képzésnek nagy szerepe van abban, hogy az intézmény diákjai ilyen jól szerepelnek a nemzetközi mezőnyben, hiszen így “egy helyett hat tehetség munkája adódik össze” egy-egy munka elkészültekor.
A 6×6-os évfolyammal egy új típusú képzési struktúrát próbált ki az egyetem, amelynek különlegessége, hogy a filmkészítés legfontosabb szakágaiban alkotó hallgatók szakokra bontva, de a gyakorlatban együtt, egy összehangolt tanrendű évfolyamban tanulnak és alkotnak. A rendezők, filmíró-dramaturgok, operatőrök, vágók, hangmesterek és gyártásvezető-producerek stábokban dolgoznak és így készítik kisfilmjeiket is – fűzte hozzá Balázs Gábor.
Kovács Istvánról szólva úgy fogalmazott: ő egy igazi történetmesélő, aki gazdag élményanyagot és mindenféle stílusban otthont kereső rendezőként érkezett az egyetemre. “Nem lehetett tudni, hogy mivé növi ki magát, de azt lehetett érezni, hogy nagy kraft van benne” – fogalmazott.
“Az a fajta erő, motor, ami bele van szerelve valakibe, az dönti el, hogy ezen a nagyon nehéz pályán később megállja-e a helyét” – emelte ki Enyedi Ildikó filmrendező, aki azt is hangsúlyozta, milyen különleges az, hogy az egyetem közössége kicsi, hiszen így nagyon erős szövetségben tudnak együtt dolgozni tanárok és hallgatók.
“Amit ebben a szakmában tudok, azt itt, ezektől a mesterektől tanultam meg” – mondta Kovács István, hozzátéve, hogy minden tanára szinte barátként segítette nemcsak a filmje elkészültét, de a jövőbeli terveivel kapcsolatban is folyamatos támogatást kap az egész iskolától, amely nagyon inspiráló közeget jelent számára.
Gasztonyi Kálmán forgatókönyvíró elmondta, hogy a tanárokkal konzultálva 14 változata készült a 20 perces film forgatókönyvének, amit több mint egy éven át fejlesztettek. Dévényi Zoltán operatőr a közös munka pozitívumait méltatta, Duszka Péter vágó pedig úgy fogalmazott: “az általam vágott filmek közül ez az első olyan, amit nem kellett valamilyen alkotói, szerkezeti esetleg technikai szinten átjavítani vagy megmenteni – mert bár diplomafilmről beszélünk, de minden gyártási fázisában rendben volt – ezért csak arra kellett koncentrálni, hogy a vágói munkával szépen el tudjuk mesélni a történetet.
Az Ostrom nemzetközi premierjét a Szarajevói Nemzetközi Filmfesztiválon tartották, míg Magyarországon az áprilisi Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon mutatkozott be, ahol különdíjat kaptak érte az alkotók.
A 23 perces Ostrom 1994-ben, a háború sújtotta Szarajevóban játszódik. Főhőse egy magányos bosnyák nő, aki elindul, hogy vizet találjon magának, és végre hajat mosson a várva várt randevúja előtt. Életveszélyes terve végrehajtásától sem a szomszédjai, sem a mesterlövészek nem tudják eltántorítani.
A Budapesten és Kiskunlacházán forgatott film főbb szerepeiben Vedrana Bozinovic, Mirela Lambic, Radoje Cupic, Nenad Pecinar bosnyák színészek mellett Trill Zsolt és Keszég László látható, a látványtervező Rajk László, a hangmérnök Balázs Gábor volt.
Diák Oscar-díjat eddig egyetlen magyar alkotó nyert, 1991-ben Böszörményi Zsuzsa Egyszer volt, hol nem volt… című diplomafilmjéért.

Forrás: MTI, Fotók: Éder Vera SZFE