Az élet betegség, melyből tizenhat óránként folyton kigyógyít minket az álom. Tüneti kezelés; valódi gyógyszer a halál – mondja Samuel Beckett.

A Szép napok szereplői is ettől a betegségtől szenvednek: Winnie az életről fecseg, jelentéktelen és jelentős dolgokról. Közben egyre mélyebbre süllyed a tengerpart homokjába. Willie-hez beszél, aki már rég nem hallja. Menniük kéne, mégis maradnak. Két szerelmes, akik talán már nem is emlékeznek egymásra.

Beckett utolsó nagyobb lélegzetű színpadi művét vígjátéknak szánta, amely a mindennapok monotonitásán keresztül szól életről, elmúlásról és emlékezetről. Egyik szép nap jön a másik után, és mire észrevesszük, már mozdulni sem tudunk. Először csak derékig, majd nyakig süllyedtünk a homokba. 

Székely Kriszta ötödéves rendezőhallgató munkája a Bodó Viktor vezette monodráma kurzus keretén belül készült el. Az előadásbemutatója 2014. január 24-én volt a Katona József Színház Sufnijában.

A darab novemberben a stuttgarti Theater Tri-Bühne programján szerepel a 12. Európai Színházi Találkozó keretében. Gratulálunk az alkotóknak!

Fordította:           Dragomán György