A londoni projekt előtt felkészítő kurzust szerveztünk az egyetem tanárainak részvételével. Többek között Kárpáti Péter, Upor László vezetésével a hallgatók erre az eseményre formálták az improvizációs írásgyakorlatokat.

2015. július-szeptember.
Kárpáti Péter vezetésével improvizációk dramaturgiai vázát készítették elő a műhelytagok. A nyári időszakban budapesti tereken, közösségi terekben és az egyetem épületében folytak a gyakorlatok. Egyéni és csoportos rögtönzésekben állt össze minden hallgató történetének vázlata. A cél a karakter- és cselekményépítés tökéletesítése, az írástechnika kezdeti fázisainak megtanulása. A dramaturghallgatók színművészhallgatók segítségével és bevonásával élet-szerű, életpillanatokat rögzítettek.

2015. augusztus – 2016. november.
A program legösszetettebb fázisa, amikor Kárpáti Péter vezetésével a hallgatók úgynevezett életjáték improvizációt készítettek. A műhelymunka összesen három hónapos időtartamra koncentrálható, melyet tizenöt hónapos tényleges időintervallumban bonyolítottak le. A résztvevő hallgatók színészkollégáik (pl. Pálos Hanna, Dér Zsolt, Hegedűs D. Géza, Rujder Vivien, Gyöngyösi Zoltán) bevonásával az egyetemi épületben, a város terében szétszórva a már kifejlesztett (vagy éppen fejlesztés alatt álló) improvizációs gyakorlataikat vitték a kiválasztott térbe. A pedagógiai munka a gyakorlatok esetleges hibáinak, gyöngeségeinek feltárására szorítkozott.

2015. szeptember – 2016. november.
A program ismert fázisa maga az írás. Az ismertnek tételezett drámaírói tevékenység formailag itt jelenik meg. A hallgatók Kárpáti Péter vezetésével egyéni- és csoportos munkát végeznek, ezt dramaturgiai fejlesztésnek hívjuk. Csak az egyetemi épületben, leginkább egyénileg, kettesével-hármasával zajlott az írás, értékelés több hónapos mozzanata, mely majd újraírás fázisához vezet.

2015. november – 2016. május.
A projekt legösszetettebb időszaka volt, melynek során a többszörösen újraírt adaptációt a szerző vagy a rendező a munkatapasztalatok alapján fejlesztette, véglegesítette. Ez a fázis a klasszikus értelemben vett megírt dráma kialakulásának időszaka volt. A jelenetek, a színpadi képek, a karakterek és a cselekményváz itt véglegesedett. Ebben a fázisban kapcsolódott a munkába a TDK Műhely több aktív tanára, Upor László és Jákfalvi Magdolna. A programelemek a hallgatók készültségi szintje következtében széthúzódtak. Az elkészült szövegek színpadi és filmes adaptációja ősz végétől tavaszig tartott. Az egyetem színpadi termeiben (Várkonyi és Hevesi), különleges térstruktúrát igénylő szövegek esetében a Hátsó Kijárat terében, illetve az Auróra alkotóbázison tíz nyilvános imprószínházi drámafelolvasást tartottunk.

2016. február 1-7.
A TDK Műhely tagjai ezt a dokumentumszínházi, improvizációs technikával dolgozó színházi gyakorlatot a támogatás segítségével London városi és színházi tereire is kiterjeszthették. Mindezeken felül a TDK-műhelyben dolgozó hallgatók a londoni tanulmányúton megismerték a kizárólag kortárs szerzők drámáinak színpadra állításával és gondozásával foglalkozó Royal Court Theatre és a különleges helyzetű Young Vic színház működését. Exkluzív műhelytalálkozót bonyolítottak a színházak vezetőivel (pl. David Lan) és dramaturgjaival (Pl. Chris Campbell), befolyásos drámaügynökökkel (pl. Mel Kenyon), drámaírókkal (pl. Neil Fleming), találkoztak a brit dramaturgszövetség elnökével (Penny Black), a Fence nevű nemzetközi hálózat vezetőjével (Jonathan Meth). Az improvizációs dramaturgiai munkának nagy lendületet adott beszélgetésük az egyik legsikeresebb angol drámaíróval, Simon Stephensszel.
A londoni út során Upor László szervezésében három egyetemi konferencián is részt vettek a hallgatók, melyeken hol előadás, hol workshop formájában a drámaírás kortárs technikáit elemezték. (8. C.a indikátor) A projekt kiemelt eseményeként megszerveztük, hogy közös kurzuson vegyenek részt a Royal Academy of Dramatic Art rendező-író szakos hallgatóival.
A londoni projekt előtt felkészítő kurzust szerveztünk az egyetem tanárainak részvételével. Többek között Kárpáti Péter, Upor László vezetésével a hallgatók erre az eseményre formálták az improvizációs írásgyakorlatokat, miközben a társadalmi felelősségvállalás művészettörténeti vetületéről tartott műhelykurzus Jákfalvi Magdolna vezetésével (Művészeti esélyegyenlőség, a művészet mint kutatás címmel) az alkotás felelősségét tematizálta. Az indikátorok között megfogalmazott szakmai attitűdöket ez a két kurzus segítette kibontani.

2016. május 16-20.
A projekt lezárásaként húszórás műhelykurzust tartottunk az egyetemen. A műhelykurzus célja a Kárpáti-technikától eltérő improvizációs munkamódszerek megismerése volt. A műhelyhéten tartott workshopokon a hallgatók a dokumentumkezelés, az idézés, a forráskutatás technikájáról hallgattak előadásokat, majd írásgyakorlatokon a vágás, idézés, átírás technikáit gyakorolták. A műhely időpontja a félév rendje miatt rögzített volt, ezért pár felkért előadó külföldi elfoglaltsága miatt mindezt nem tudta vállalni. Helyettük, Jákfalvi Magdolna koordinálásával az Egyetemen, az Elméleti Intézetben állásban lévő oktatók vállalták a programok lebonyolítását, az előadások megtartását. Így a projektben már aktívan a hallgatókkal dolgozó oktatók mellett Tasnádi István és Gimesi Dóra kurzusai segítették az imprótechnikák elsajátítását. Ezért a költségvetésben mindez kiadásként nem jelenik meg.

A projektet támogatta: