Az egyetem első két évében a hallgatók a prózai és a zenés mesterség alapjait együttesen, egymás kontextusában sajátították el. Rengeteg intonációs gyakorlatot kaptak tanáraiktól, hogy megtalálják és megtanulják egy-egy adott térben, közegben, szituációban a megfelelő hanglejtést, hanghordozást, ami persze az énektanulmányaikba és a prózai szövegmondásba is átvezet, mondja Novák Eszter. Selmeczi György egy több évre kiterjedő zenei ütemtervet dolgozott ki a növendékek számára, aminek egyik fontos célja, hogy a különböző stílusokkal ismerkedjenek a jövő zenés színészei, a másik, hogy egy gazdag repertoárral távozzanak majd tanulmányaik végén. A zenés mesterség órákon két éven keresztül együtt dolgoztak a velük párhuzamos zenés rendező osztály tagjaival. Novák Eszter hozzáteszi, hogy túl vannak egy nagy operett vizsgán, de jövőre foglalkoznak még a műfajjal, amikor a rendező növendékek az Ódry Színpadon nagyobb léptékű operett keresztmetszeteket állítanak majd színpadra a színész hallgatók közreműködésével. A februári bemutató, a George@Cole alapja egy tavalyi énekvizsga. Novák Eszter és Selmeczi György az ott elhangzott dalokból válogatta össze a mostani színházi show anyagát. „Nem koncert lesz ez, hanem egy egybefüggő, bizonyos környezetekbe, szituációkba, asszociatív helyzetekbe illesztett kétrészes zenés színházi est. George Gershwin és Cole Porter muzsikája kikerülhetetlen, ha musicalről, vagy jazzről, illetve jazz elemek könnyűzenei műfajokba való beépüléséről beszélünk. Hihetetlenül komoly stílustanulmány ez a gyerekeknek, a nézőknek pedig remélhetően óriási élmény lesz, hiszen a dalok között rengeteg olyan sláger van, amit a magyar közönség is jól ismer” – véli Novák Eszter, aki szerint a dalszövegek különösen alkalmasak arra, hogy igazi színházzá lehessen varázsolni őket.

Az előadásban rengeteg a táncos jelenet, ezen belül is a korszak stílus követelményeinek megfelelően, a sztepp. Bóbis László koreográfus már fél éve dolgozik az osztállyal. Novák Eszter azt mondja, hogy „a gyerekeknek nagyon sok mozgás órájuk volt az elmúlt két és fél évben, de azt tudni kell, hogy ennyi idő alatt nehéz megtanítani bárkit is táncolni, ahhoz hosszú évek munkájára van szükség. Mégis úgy érzem, mostanra a legtöbben megszerették és élvezik is azt, hogy táncolni lehet a színpadon. Az egyetemen évek óta nagyon színvonalas, komoly mozgásképzés folyik, de én azt is szeretném elérni, hogy a különböző táncstílusokban is teljesen otthonosan mozogjanak a hallgatók.”

Az egyes számokhoz különböző módon nyúltak Novák Eszterék. Van, amit szituációba helyeztek, van, amihez csak képeket fogalmaztak, és olyan is van, ahol teljesen elrugaszkodtak a valóságtól: az űrben és a súlytalanság állapotában játszódik az etűd. A dalok angolul szólalnak meg, az első éves dramaturg hallgatók által készített magyar nyelvű felirattal, mert a két osztályfőnök úgy vélekedik, hogy a musical esetében épp úgy, mint az operánál, a műfaj zeneiségéhez hozzátartozik, hogy eredeti nyelven énekeljék. A növendékek számára pedig rendkívül fontos, hogy különböző nyelveken is megtanuljanak énekelni.

A hallgatókat, akik eddig csak zongorakíséret mellett léptek fel, ezúttal öttagú zenekar kíséri majd. Különlegesség, hogy a dob, a bőgő, és a fúvós hangszer mellett két zongora van, ezeknél Kemény Gábor és Selmeczi György ül majd. A korstílusnak megfelelő, változatos jelmezeket a Magyar Képzőművészeti Egyetem két fiatal tervezője, Pajor Patrícia és Herman Anett készíti.

„A zenés színházi show nem új keletű műfaj. Ebben most az lesz a kedves és helyes, hogy mindez az Ódry Színpad nem éppen Broadwayt idéző körülményei között valósul meg. Természetesen reflektálunk is erre” – meséli Novák Eszter. „Például mi „szolgáltatjuk” a hóesést apró papírdarabokból, de a fényzuhatagot is kreatívan helyettesítjük. Ez egyszerre lesz bájos és humoros. Bízunk benne, hogy a nézők épp olyan örömüket lelik majd benne, mint amilyen örömet szerez nekünk ez a munka.”