Életemben először jártam Berlinben. Az első napokban kevésbé voltam elragadtatva a várostól. Azonban ahogy egyre jobban elmerültünk, és megismertük -egy egész picit- ezt a helyet elkezdtem , egyenesen megszeretni.Ma már hiányzik az S-bahn pontossága, a currywurst ketchuppal , a Hauptbahnhof és persze a fesztivál ,az emberek , de ezt majd később.
A Schauhbühnéről, és a látott német színházról:
Egy mozinak készült , felujított épület , 3 játszótérrel ,remek vezetéssel . Ez a színház legalább olyan nyílt mint a „Schaubuehne Cafe“ ahova bárki , bármikor beléphet előadás előtt, alatt és után. A baráti , de ugyanakkor fegyelmezett légkör végig érezhető volt ott tartózkodásunk alatt. Fegyelem. Erre szokták azt mondani , hogy ez olyan németes. Az előadásokon a kamera ,a vetítés, a mikrofon már –már olyan természetességgel és gyakorisággal tűnt fel hogy én már ezekre is azt mondanám : „ ez olyan.. német…“ .
Mint az is , hogy a színészt egy egyszerű eszközként ( mintha csak a fényről , díszletről , vetítésről lenne szó) kezelik. Soha, egyik szakmai beszélgetésre sem volt hivatalos egy színész sem. Minden nagyon rendezőközpontú. Pedig ( és itt most át is térnék a következő pontra ) nagyon szívesen hallgattam volna meg , hogy Lars Eidinger ( Hamlet a Hamletben r.: Thomas Ostermeier) hogyan építette és alkotta meg azt az „őrültet“
A Hamletről ( Rend.:T.Ostermeier , művészeti igazgató , Schauhbühne) :
Mert valóban az volt. Egy őrült. De hiteles őrült .Bár végig kikacsintott , kommunikált a nézőkkel , sőt , volt , hogy a szöveget is „elfelejtette“ , mégis , olyan egyszerűen ugrált „kint és bent között , hogy az –színésznövendékként -irigylésre méltó. Egy jegyet kaptunk a F.I.N.D. festival keretein belül , de én a másnapi előadásra is kikönyörögtem egy jegyet a gazdasági igazgató úrtól…
A Fesztiválról:
Német, Osztrák és Francia diákok jöttek rajtunk kívül. Kb. 40-en lehettünk. Nagyon sok érdekes emberrel sikerült beszélgetésbe elegyedni. Érdekes érzés volt az ő jövőbeni kilátásaikat hallgatni…Érdekes…
A jól megszervezettség itt is érvényes. 3 féle workshopunk volt , melyből a magát Grotowskit ismerő Grazyna Dylag feladatai voltak a legek. Az első Grotowski nap volt életem egyik legjobb foglalkozása , tanórája.
Nagyon sok minden kavarog a fejemben ezzel a tíz nappal kapcsolatosan.Így tudtam valamennyire rendszerbe szedni.
Az biztos , hogy olyan nyíltnak érzem magam , amilyennek talán még korábban soha. Jó érzés , hogy van ( mostmár mondhatnám barátnak is) ismerős ember Párizsban , Berlinben , Strasbourgban és a dramaturgok , tervezők , és a negyedéves színészek között is. Mert , igen , talán ez volt az egyik legnagyobb kincse a dolognak. Hogy egymással.
„Mert mindig csak az órák , a próbák ,
a tervek , a szövegek.
Barátok lettünk emberek !"
