A berlini Schaubühne már többedik alkalommal rendezte meg F.I.N.D. elnevezésű drámafesztiválját (Festival of International New Drama), amely workshopok keretén belül diákszekcióval bővült (F.I.N.D. Plus). Alapvetően német és francia közreműködésen alapult a fesztivál, viszont utóbbi években különböző országokat is vendégül láttak. Idén magyar diákként így vehettünk részt az eseményen, ahol velünk együtt körülbelül 60 színházi egyetemen tanuló vagy már a színházi szakmát űző fiatal jelent meg.
A fesztivál programjai meglehetősen sokszínűek voltak. Napközben általában workshopokon és beszélgetéseken vettünk részt, esténként pedig minimum egy előadást néztünk meg a Schaubühne színházában (kivéve egyetlen darabot, amelyet a Volksbühne-n tekintettünk meg). A sűrű programok mellett, azonban lehetőségünk nyílt pár berlini kiállítás és nevezetesség meglátogatására is.
A látott előadások többsége erős hatást gyakorolt rám. Nagyszerű volt élőben látni nemzetközileg elismert rendezők munkáit és testközelből megtapasztalni a német színház karakterét. Összességében a mi megfogalmazási módunktól idegen, ugyanakkor hihetetlenül friss, újító, meglehetősen bátor darabokkal találkoztunk. Thomas Ostermeiertől négy rendezést tekinthettünk meg, köztük a már ikonikussá vált Hamletet. A fesztivál ideje alatt alkalmunk volt még Romeo Castelluccitól és Frank Castorftól is megnézni egy-egy előadást. Mindhárom rendezőnek erősen karakteres és különböző formai nyelve van, ami így az egymás utáni nézést követően még inkább kiéleződött. A program részeként láthattunk egy görög társulatot, országunkat pedig Mundruczó Kornél Frankenstein Projektje képviselte. Mindegyik előadás a maga módján adott új megközelítési lehetőségeket, váltak meghatározó színházi élménnyé számomra.
A workshopok nem a színházban, hanem egy próbateremben zajlottak. A foglalkozásokat Uta Plate drámapedagógus feladataival kezdtük. Gyakorlatai az egymásra hangolódást, a feloldódásunkat segítették játékosan. A nap végére megadott fogalmak által improvizált mozgásokból és hangokból hoztunk létre egy közös performanszot. Két napot töltünk együtt Graham Whybrow angol dramaturggal. Vele a modern drámaalkotás lehetőségeiről és fontosságáról beszélgettünk. Több foglalkozást tartott nekünk Grazyna Dylag, aki a Grotowski metódussal ismertetett meg minket. Mindegyik workshop inspirálóan hatott rám, viszont látványtervezőként a Jan Pappelbaummal folytatott master class jellegű beszélgetést tartottam az egyik legizgalmasabbnak. Ezeken a foglalkozásokon kívül alkalmunk nyílt közönségtalálkozó keretein belül több alkotónak feltenni a munkásságukkal kapcsolatban felmerült kérdéseinket. A fesztivál aktuális és nagyon izgalmas pillanata volt az
is, amikor kerekasztal beszélgetéshez hasonlóan Ostermeier színházi alkotókat (katalán, görög és magyar) kérdezett a jelenlegi európai válságról, kifejezetten ennek a színházra és a kultúrára gyakorolt hatásáról országonként.
A fesztivál alapvető célja, a nemzetközi tapasztalatcsere fiatalok között, szintén egy izgalmas lehetőség volt. Franciaországból több látványtervező is érkezett, akikkel érdekes beszélgetéseket folytattunk országaink színházának különbségeiről, különlegességeiről.
Úgy érzem, bátran kijelenthetem, hogy a mögöttem álló tíz berlini nap egyike lett az életem eddigi leginspirálóbb élményeinek. Meghatározó színházi előadásokon vettem részt, aktuális és érdekes beszélgetéseken, egy nemzetközi tapasztalatcserén, és ezek mind tágították a látókörömet. Látványtervezőként kezdetben kicsit tartottam a workshopok színészekre szabott jellegétől, de végül nagyon élveztem ezeket a gyakorlatokat is és úgy érzem, hogy ezek a tapasztalatok is mindenképpen gazdagítottak.
