Ha lázong a nép, uszítsd egymásra a különbözőknek kikiáltott csoportokat, /faj, nemzetiség etc./, szidd egy kicsit a gazdagokat és nevezz ki átmenetileg teljhatalmú diktátort. A receptet Bertolt Brecht marxista tandrámából emelte színpadi alkotássá, az V-es bábszínész-osztály részvételével Zsótér Sándor hatásos performansszá fokozza.
A dolgozó Gömbfejűek piros-fehér-zöld kobakokban, a földesúr-bankár oligarchák hegyes-csőrű-fejű úszógumikkal pompáznak. A szerepcserék is jelzik a megkülönböztetés mesterkéltségét, Czupi Dániel Államtanácsosként kezd, majd a nincstelen Bérlő és az Írnok attributumait váltogatja. A Sarlós felkelők elleni harc állásához alkalmazkodva, a bíróság rettegve lavíroz Guzmann földesúr /Ivanics Tamás/ perében, melyben Fehér Dániel naív bérlője küzd az igazáért. Az uralkodó-osztályt, csinos polippal a nyakában Szolár Tibor Ügyvédje védi, a kávéházi örömlánnyá előlépett zsellérlány szerepében Spiegl Anna erőteljes egyénisége érvényesül, Hoffer Károly megadóan ingadozik a bírói székben, kár, hogy Andrusko Marcella csak borotvál…
Összehangoltan, kifejezetten jól játszik az együttes, a brechti keménységhez illik a letisztult, pregnáns deklamáció, a gesztusok csupasz egyszerűsége. A színváltások fürgék, négy asztalka változatos formációi elegek a palota, a bíróság, a kávéház megjelenítéséhez, a színes, állatfejű úszógumik folyamatos kavargása fokozza a vizuális élvezetet. A tempó lendületében nem vész el egyetlen szó sem, metsző élességgel szólnak a brechti szentenciák.
Mórocz Adrienne rátermetten alkudozik Benedek Mari lilaszárnyas apácafőkötőjében, életveszélyes biciklizése sem megvetendő, Eke Angéla hipereleganciával tündököl macskafüles alkirályi díszben. Kávéháztulajdonosként cinizmusának okos fölényével hódít, fehér szaténban táncoló, ledér novíciaként alig ismerünk rá… Makra Viktória is életveszélyes görkorcsolyán köröző monológjában, emlékezetes sikítását örökre beégette dobhártyánkba, ahogy a kolostorba menekülő Izabella Guzmann alakját is. A teljhatalmú diktátor figuráját Márkus Sándor gazdag arcjátékkal, ellenállhatatlan humorral formálja meg, – álarccal és álarc nélkül, meghatározó mozgatója a cselekménynek.
Hamisítatlan zsótériánus szellem, a színésznövendékek ragyogó teljesítménye, tanulságos lecke a hazai mindennapokra: a perek elkezdődtek, a földügyek burjánzanak, de hol késnek a lázadó Sarlósok?!?
